Élj úgy, hogy ne törd össze mások álmait!

Egy elfoglalt ember a karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe sietett megvenni a maradék ajándékokat, amiket elfoglaltsága miatt korábban nem tudott. Amikor meglátta a sok embert, panaszkodni kezdtem magában: "Egy örökkévalóságig fogok itt várni, és még annyi más helyre kell mennem! A karácsony minden egyes évvel kezd egyre idegesítőbbé válni. Mennyire szeretnék csak lefeküdni, és átaludni az egészet." Végül mégis át tudta fúrni magát a játékosztályra. De a játékok árát látva dühöngeni kezdett, azon tűnődve, hogy a gyerekek vajon tényleg játszani is fognak-e ezekkel a drága játékokkal? 

Egyszer csak észrevett egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, aki egy babát szorított a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának, és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz, és így szólt: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős hölgy ezt felelte: "Tudod te is: nincs elég pénzed hogy megvedd ezt a babát, kedveském!" - majd megkérte a fiút, hogy várjon, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba...

Emberünk végül, elindult felé, mert kíváncsi volt, hogy kinek szeretné adni ezt a babát. A kisfiú szomorúan válaszolt: "Tudod, ezt a babát szerette a húgom leginkább, és ezt akarta a legjobban most karácsonyra. Nagyon bízott benne, hogy meg fogja kapni!" Emberünk bizonytalanul, de azzal biztatta a kisfiút, hogy talán így is lesz, és a húga valóban megkapja ezt a babát karácsonyra. Ám, a kisfiú sajnálkozva válaszolt. "Nem, senki sem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy." A szemei olyan szomorúak voltak, amikor így folytatta: "Tudod, a húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz." Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt továbbmesélt: "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni. Mert szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de Apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel. 

Emberünk egészen elfeledkezett arról, hogy mennyi dolga lett volna még. Gyorsan a pénztárcájához nyúlt, és kivett belőle néhány papírpénzt, és megkérdezte a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis elég lenne erre a babára?" A kisfiú arca felderült: "Oké! Remélem, elég lesz!" Emberünk, miközben a kisfiú odaadta neki a pénzecskéjét, gyorsan és észrevétlenül belecsúsztatta az övéit is, majd elkezdték a számolást. S lássatok csodát! Nemhogy elég volt a pénz a babára, hanem még egy kicsivel több is lett!

A kisfiú a boldogságtól ragyogva mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elegendő pénzt a babára!". Aztán a mosolygós felnőttre nézett, és hozzátette: "Tudod, megkértem tegnap Istent, mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így Anyukám elvihetné a húgomnak. És Ő meghallgatott!" - majd kapkodva folytatta: "Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát Anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. Ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát is és a fehér rózsát is. Tudod, Anyukám nagyon szereti a fehér rózsát!" 

Emberünk boldogan gondolt vissza a kisfiú ragyogó arcára. Ám napokkal később eszébe jutott egy helyi újság cikke, amelyik egy részeg sofőrről szólt, aki ittasan belehajtott egy másik kocsiba, amelyben egy fiatal nő és egy kislány utazott. A kislány azonnal meghalt, az anya pedig kritikus állapotban került a kórházba. És a férjnek arról kellett döntenie, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a hölgy állapota olyan súlyos volt, hogy már csak a gépek tartották életben. Felépülésére nem volt semmi remény.

Ez a család lenne a kisfiú családja? Egy héttel azután, hogy találkozott a kisfiúval, megakadt a szeme egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy az a fiatalasszony elhunyt. Az újság cikk arról is írt, hogy az asszony a koporsóban egy csokor fehér rózsát, egy fényképet, és egy babát tartott a kezében...

Egy rossz döntésem a pillanat tört része alatt átírhatja egy másik ember életét. Élj felelősséggel az ajándékba kapott időddel, hogy soha se kelljen összetörnöd mások álmait...  (Ismeretlen szerzőtől részben általam átírva)