Az iratot lefordították német nyelvre is, és átadták a centenáriumra érkező külföldi delegátusoknak. (Egyházak Világtanács - Galyatetői Konferencia) Volt, akinek a vécében sikerült odacsúsztatni.
A Hitvalló nyilatkozat 1955-ben született meg, amelynek formája megegyezik az 1934-es Német Hitvalló Egyház barmeni nyilatkozatával; utóbbit azért adták ki, hogy visszautasítsák a fasiszta ideológia begyűrűzését az egyházba. A formaválasztás jelezte a párhuzamot a hitleri és a kommunista diktatúra között. A magyar nyilatkozat is élesen elutasítja a politikai megrendelésre készült teológiát.
– Ezt az iratot lefordították német nyelvre is, és átadták a centenáriumra érkező külföldi delegátusoknak. Volt, akinek a vécében sikerült odacsúsztatni. Egy megtermett német püspöknek Németh Géza segédlelkész adta át; ezt észrevette egy teológiai tanár, megpróbálta megakadályozni, de mire odaugrott, a püspök elrakta az iratot. A nyilatkozatot kiadták angolul, franciául és németül, itthon is terjedt illegálisan – mondta Ladányi Sándor történész egy korábbi interjúban.
Részletek az Hitvalló nyilatkozatból:
„Valljuk, hogy az egyház azért van, hogy a világot evangelizálja […], e feladatát be kell töltenie akkor is, ha esetleg a világ, illetve az államhatalom akadályozná vagy egyenesen megtiltaná. Ebben az esetben kerülhet az egyház illegalitásba, s léphet akaratlanul is a mártír egyház, a szenvedő egyház útjára. A Szentírásnak és a történelemnek egybehangzó tanítása az, hogy amikor az egyház komolyan vette missziói küldetését, mindig üldözésben és szenvedésben volt része. A Krisztus szenvedéseiben való részesülés az egyház kiváltsága, s ennek elkerülése legtöbbször csak júdási úton, Krisztus elárulása útján volt lehetséges. […] A mai hivatalos egyházkormányzat az evangelizációs szolgálat tudatos és tervszerű elgáncsolását tűzte ki célul. […] Krisztus Jézus parancsának engedelmeskedve, a tiltó rendelkezések ellenére a missziói szolgálat bátor továbbfolytatását minden egyháztagra, különösen a lelkipásztorra nézve kötelezőnek tartjuk. Az egyház belső életére nézve valljuk, hogy egyetlen ura Jézus Krisztus. Hamisnak kell tehát bélyegeznünk az egyházon belül minden diktatórikus klikkuralmat, mely Krisztus uraságának megrablását jelenti.
Mikor pedig jelenlegi egyházkormányzatunk a világban használatos megfélemlítő módszerekkel igyekszik döntéseit az egyházban érvényesíteni, valamint a gyülekezetek nyílt ellenállása ellenére, minden reformátori örökséget megcsúfolva, egyeseket hatalmi úton erőszakolnak rá a gyülekezetekre, másokat pedig, mivel az egyházkormányzat által hirdetetteket nem helyeslik, erőszakkal és koholt vádak alapján eltávolítanak, áthelyeznek, állásuktól megfosztanak, mindezzel csak azt bizonyítják naponként, hogy a hamis utat választották. […] Meg kell még jegyeznünk, hogy ez a klikkrendszer alkalmat ad a hatalommal való anyagi visszaélésekre is. Így áll elő az a helyzet, hogy míg a legtöbb lelkész fizetése alig éri el a létminimumot, az egyes vezető tisztségekben álló egyházi személyek aránytalanul, feleslegesen magas díjazásban részesülnek, s főképp olyanok, akik régi és újabb erkölcstelenségeikről országszerte híresek.
Semmiképp sem indokolt az a pazarlás, amellyel egyházkormányzatunk a hivatalos fogadásokat, lakomákat, utazgatásait véghezviszi. Ez a fényűző pazarlás lehet az államhatalom politikai érdekeiért buzgólkodó személyek reprezentálása, de semmiképp sem arról a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel, akinek a fejét nem volt hova lehajtania, s aki gazdag lévén szegénnyé lett érettünk. […] Az együttműködés leghatározottabb megtagadásán túl kötelezve érezzük magunkat arra, hogy a zsinati-presbiteri elv, az anyagi ügyek tisztaságának ellenőrzése és az igehirdetés szabadsága érdekében szót emeljünk. „Megáll az Istennek erős fundamentuma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Úr az övéit, és álljon el a hamisságtól minden, aki a Krisztus nevét vallja” (2. Tim. 2., 19.).
(folytatjuk)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése