56 villanás

Ha azt kérdezitek tőlem, hogy miért foglalkozom 1956-os forradalommal, miért nem inkább Istennel, igével, egyszóval azzal, ami lelkészként a feladatom, akkor csak azt válaszolhatom: mert ez is az életünk része. S lelkészként mindennel foglalkoznom kell, ami az életünket befolyásolja. Mert az nem úgy van, hogy a magam egyházi elefántcsonttornyában élve engem nem érint meg a körülöttem lüktető világ zaja, nyomorúsága. Nem tudom kizárni magam a világból, és nem is akarom. Mert az ige aktuálisan mindig a jelenben akar megszólalni. Isten világa nem egy másik világ, hanem része akar lenni a hétköznapjainknak, a jelenünknek. S ez akkor is igaz, ha Isten világa egy nagyon más világ, mint amiben mi éljük az életünket.

A napokban több filmet is megnéztem a forradalomról. Láttam a Wittner Mária életéről szóló dokumentumfilmet, amelynek címe idézet egyik verséből: "Hóhér, vigyázz!" (I. rész - II. rész), majd Jelenczki István: "Népek Krisztusa, Magyarország 1956" című dokumentumfilm sorozatát kezdtem el nézni (l. előző bejegyzésem!). S megdöbbentett az a mérhetetlen gonoszság, gyűlölet, amellyel vérbefolytották ezt a forradalmat. Mennyi emberi árulás, hazugság, gyávaság áll minden egyes halálos ítélet mögött. 

Szívszorító látni, hogy vannak történelmi korszakok, amelyek felszínre hozzák az emberszív romlottságát, sötét mélységeit. S felteszem a kérdést: "Vajon én is képes lennék minderre?" Képes lennék hőssé válni, vagy... és ki sem merem mondani: "Képes lennék embertelen és arctalan hóhérrá lenni"? S ott van bennem mind a kettő. Az én szívemben. S csak a kegyelem az, amely emberként megtarthat embertelen korszakokban. S hálás vagyok, hogy olyan korban élek, ahol most nem kell ez legyen a dilemmám...

Belinkelek még egy filmet, amelyet figyelmetekbe ajánlok. Angyal István történetét, akit 1958. december elsején felakasztottak. Az 56 villanás című filmben korabeli dokumentumok, jegyzőkönyvek alapján rekonstruálták az elfogásától történteket. Angyal István úgy gondolta, az égvilágon semmi titkolnivalója sem lehet a kommunista néphatalom politikai rendőrsége előtt, hiszen ő nem a nép ellensége. Mint ahogy nem lehet a nép ellensége Kádár János sem, akire igen sokat hivatkozott kihallgatásai során. Még tanúnak is be akarta idéztetni, mert biztos volt abban, hogy Kádár János igazolni tudná őt. Azt hitte, hogy csak félreértés lehet az ő lefogása, hiszen - annak ellenére, hogy a pártba sohasem lépett be - kommunista módon gondolkodik.

Angyal István egyébként a Tűzoltó utcai fegyveresek parancsnoka volt, és november 7-én a nemzeti zászló és a fekete gyászlobogó mellé a vörös zászlót is kitűzette a barikádra. Azt hitte, hogy a szovjetek respektálják a gesztust, s mivel ő hithű kommunistának vallotta magát - bár nem volt párttag - így baja nem eshet. Tévedett. November 17-én a Péterfy Sándor utcai kórházban tartóztatták le. Különös figurája volt a forradalomnak ez a 28 éves építésvezető. Bajtársai csak ezen a népdal-szerű, szinte mesebeli néven emlegették: az Angyal Pista. 

Róla készült tehát ez a film, amelynek címe: 56 villanás.