2011. szeptember 12.

MEGSZENTELT ÉLET - 13. - 1Péter 2,18-25.

Péter támogatni akarja a szolgákat az életért folytatott küzdelmükben. Olyan példát mutat nekik, mely szenvedéseiket - és Jézus Krisztus szenvedéseit - más fénybe helyezi. Az igazságtalanság elszenvedése ugyanis nem szokatlan a keresztyének számára. [...] Amikor Krisztus munkájáról beszél, akkor az a benyomásunk, hogy szavai egy régi keresztyén himnuszt idéznek fel. Az apostol azt mondja: "... mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek..." [1Péter 2,21] [...] A hitélet nem arról szól, hogy pontosan lemásoljuk Krisztus példáját, ezt úgy sem tudjuk megtenni. Ő kitaposta nekünk az ösvényt, amin magunknak kell végigmenni. [...] Az Ő szolgálata egyedülálló volt, melyet sohasem tudunk lemásolni. Eleget szenvedünk bűneink és hibáink miatt. Rengeteg problémát okozunk magunknak. Ám Krisztus számára a szenvedés nem volt létszükséglet. Ő miattunk szenvedett. Szenvedése a kereszten, [...] erőt ad nekünk a folytatáshoz, amikor baj ér bennünket, vagy a gyász kínjaiban vergődünk. Életünk legsötétebb pillanataiban az Ő kegyelme mindent beragyog, hogy megvigasztaljon, és tudassa velünk, Ő is keresztül ment mindazon a bánaton, amin mi. [...]

Péter egy példát hoz fel, Ézsaiás 53. részét idézve. Úgy tűnik, hogy Ézsaiás könyvének ez a része különleges helyet kapott a korai keresztyén egyház hitéletében. [...] "... mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél." [1Péter 2,23] [...] Sok minden történik ebben a világban, és a mi életünkben is, ami nagyon nem helyén való. Észrevesszük ezt, és meg akarjuk változtatni, ám gyakran rá kell ébrednünk, hogy nem tudunk változtatni a dolgok folyásán, sem a társadalomban, sem az életünkben. Péter idejében a szolgák mindezt jól tudták, mivel gyakran voltak kíméletlenség és igazságtalanság áldozatai. Az apostol Jézus példáját hozza fel nekik, és arra szólította fel őket, hogy kövessék. [...]

Péter idejében a szolgáknak szüksége volt az efféle vigasztalásra, csakúgy, mint sokaknak napjainkban. Péter [...] emlékezteti olvasóit a múltra, majd az új élet ígéretével vigasztalja őket: "Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez." [1Péter 2,25] [...] Ha pásztorunkat követjük, mindenkihez eljuttatjuk az áldást. Krisztus szavaival utat mutat nekünk és ígéretet tesz: "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." [János 10,27-28.]
Arie W. van der Plas,
a Holland Református Egyház
Zsinatának moderátora

0 megjegyzés: