Mostanság sokszor, különösen presbiter társaimtól, hallom, hogy magukat alkalmatlan tartják arra, hogy Istent jól szolgálják. De mások is mondták már nekem ezt, amikor valamilyen feladatra kértem őket Isten országának építésében. Alkalmatlanságukat Isten szolgálatára az alábbiakkal szokták indokolni:
- az életünk nem elég szent;
- a családunk nem olyan, mint amilyennek lennie kéne;
- nem vagyunk elég tanultak;
- nem vagyunk már fiatalok;
- nincsen elég tapasztalatunk;
- nem imádkozunk annyit, amennyit kellene;
- nincs elég időnk Isten szolgálni;
Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Járjuk körbe alkalmasságunk kérdését!
1. Isten döntött mellettünk, Ő választott bennünket: János 15,16 – „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”
2. Nem azért, mert különbek vagyunk másoknál: 5Mózes 7,6-8 – „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.”
3. Isten mást lát bennünk, mint a világ vagy önmagunk: 1Korinthus 1,26-31 – „Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket: és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek; és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket; hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.””
4. Honnan van a mi alkalmasságunk? 2Korinthus 3,5-6 – „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”
Mindennek tudatában hogyan tekinthetünk önmagunkra? Alkalmasak vagyunk, lehetünk bármire is Isten szolgálatában? Igen, mert bár magunktól alkalmasak soha sem lehetnénk, de Isten alkalmassá tesz bennünket arra, amire elhívott! S ha Ő hív, és mi nem megyünk, és nem tesszük azt, amit tennünk kell, akkor egyrészt lekicsinyeljük Isten alkalmassá tevő hatalmát, másrészt engedetlenné válunk irányában. Ne sopánkodjunk, hanem inkább Isten kegyelmében bízva tegyük azt, ami ránk bízhatott!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése