Miért a csend?

A kicsi Hannámmal.

Néhány nappal ezelőtt az egyik kedves barátom azt kérdezte tőlem, hogy miért van olyan csend körülöttem. Két okot írtam válaszként neki: 1.) Elfáradtam fizikailag és lelkileg is; 2.) Beteg vagyok.

A lelki fáradtságom oka az, hogy az a két év, amely mögöttünk van. Hanna születésének várása, majd a születése, és közöttünk léte, és ezt nem keserűséggel írom, de ettől még tény, rendesen átírta az életünket. Meli, a feleségem, aki eddig nagyon sokat segített nekem, és szeretetével most is sokat segít, érthetően most más feladatot kapott Istentől. Így az, amit eddig ketten végeztünk, itt a gyülekezetben is, most egyedül rám maradt. Lelki fáradtságom másik oka pedig az, hogy összekuszálódtak a szálak az életemben. S bár körülöttem csend van, bennem hatalmas a zaj. Kicsit olyan ez, mint mikor a számítógép merevlemeze lelassul, mert egyre töredezettebbek rajta az adatok. Hát így vagyok én is. Töredezés mentesítenem kell a lelkemet.

A fizikai fáradságom is két dolgon alapul. Először is az utóbbi időben keveset alszunk. Hanna miatt is. Másodszor pedig, és alváshiányom oka egyik oka is ez, egy orvosi vizsgálat során kiderült, hogy súlyos cukorbeteg vagyok. Hogy mióta, azt csak az Isten tudja. Az orvos szerint már nem kellene élnem olyan magas volt a cukrom. Más ennyitől már bekómált volna, és kampec. Én még élek.

Hogy mitől lettem beteg? A stressz, az állandó nyomás miatt. Azért, mert mindig őröl belül valami, ami miatt rágom magam. Mindig nyomaszt valami, ami lelkemre terhelődik. Az is, hogy lehetnék jobb lelkész, éghetnék jobban, tehetnék többet, mást és máshogyan. Az utóbbi időben pedig már csak sodródtam, lendület nélkül... Szégyen, nem szégyen, de így van. Nem dicsérgetem magam emiatt, de igyekszem reális lenni.

Most kórházba megyek. Ma kora délután fekszem be a szolnoki kórházba. A cukrom miatt, hogy beállítsák az inzulin adagomat, amely talán átmeneti lesz, talán életem végig kísérni fog. Elfogadtam, és nem lázadok emiatt. Bár nehéz volt szembenézni azzal, hogy beteg vagyok. Ez eddig nem fért bele a saját magamról kialakított képbe. Megmosolyogni való, igaz? Változtatnom kell, és változnom kell. Onnan fentről rendelték így, és miután életben maradtam, azt hiszem elég egyértelmű választ kaptam arra, hogy valamit kell még tennem ezen a világon.