Vannak bibliai igék, amelyek egy-egy élethelyzetben új megvilágításba kerülnek, üzenetük mélyebbé, világosabbá válik, és szélesebb horizont tárul ki általuk. A napokban, a kórház viszonylagos nyugalmában, volt némi időm egy igét magamban forgatni.
"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." (ApCsel 20,28) - mondta Milétoszban az efezusi vénektől való búcsújakor. Sokszor gondolok Pál szavaira, és eddig is értettem belőle valamit. Értettem azt, hogy ha nem törődöm a saját lelkemmel, a saját Istennel való kapcsolatommal, az életem minden más területére is hatással van. Nem önző tehát a sorrend, amiről itt Pál beszél: először önmagad, és utána a rád bízottak. Sokkal inkább bölcs és megszívlelendő, mert ha te nem vagy rendben, akkor azok életére is rossz hatással leszel, akiket rád bízott az Isten.
De a kórház után már nem csak lelki síkját értem ennek az igének. Mert Pál szavai most még mélyebbre hatoltak bennem, és messze tágabb értelmet nyertek, mint eddig bármikor. "Viselj gondot önmagadra..." - számomra most már azt is jelenti, hogy figyelj oda az egészségedre, az egészségi állapotodra. Cukorbetegségem néhány pillanat alatt átírta az életemet, családom életét. A cukorbetegség néma gyilkos, mert nincsenek olyan látványos jelei, mint más, krónikus betegségeknek. És Isten figyelmeztetett: "Nem vigyáztál magadra, és ezzel sok mindent kockára tettél, ami nekem fontos. Kockára tetted a családod, a közösséged jövőjét, mert azzal, hogy nem törődtél magaddal, az egészségeddel, azzal nem törődtél, amit rád bíztam."
Most szégyellem magam. A kórházban, az egyik éjjel, minden vizsgálat kezdetén, feküdtem az ágyon, és Istennel beszélgettem. Bocsánatot kértem Tőle, és elfogadtam a sorsomat, amelyet magam választottam magamnak önsorsrontóként, és csak annyit kértem, hogy Isten adjon még időt. Kész voltam elfogadni a következményeket, és nem is tehettem mást. De nagyon el voltam keseredve. Rám szakadt egy lehetséges jövendő minden súlya, amely nemcsak az én életemet nehezítette...
Azután sorban jöttek a vizsgálatok. Folyamatos vércukor mérések, vérvételek, szem, érrendszeri vizsgálatok, ideggyógyászat, vese-, máj-, gyomor-, hólyag- és prosztata ultrahang. Ezeken a területeken van szövődménye a magas cukornak. És miközben vizsgáltak megéltem újra a csodát! Már az is csoda volt, hogy vizsgálhattak, hogy éltem 27-es cukor után. De hogy mindez még semmilyen elváltozást nem okozott nálam, és a kezelés során még az is kiderült, hogy működik a hasnyálmirigyem.
Az orvos többször bejött hozzám, és azt hangoztatta, hogy nem érti az egészet. Olyan súlyosnak látszó cukorbetegséggel jöttem hozzá, amelynél már rengeteg komoly belső, szervi bajnak kellene lennie nálam. És ennek semmi nyoma. Így két nap után leállították az inzulin adását, és maradtak a gyógyszerek, és a diéta.
Most itthon vagyok már, és Isten iránti hálával, nyugodtabban készülök a szabadságunkra. Isten leckét adott. S bár továbbra is cukorbeteg vagyok, de kaptam még időt, amelyet jól használhatok. Viseljetek gondot ti is magatokra, hogy hosszú ideig törődhessetek azokkal, akiket rátok bízott a Mindenható!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése