A bibliatudomány egyik ága az ún. szerkesztéskritikai módszer. Ez egy adott bibliai szöveg változásait vizsgálja, amelyen a szövegek egy végső alakítás során átmentek, elemzi a végleges szövegeket, különbséget téve a szövegek mindenkori irányultságának megfelelően. Ennek a módszernek köszönhetően azt a megállapítást tették a e tudományág képviselői, hogy "az evangéliumok és Az apostolok Cselekedeteinek szerzői nem csupán "összeollózták" műveiket, hanem olyan teológusok voltak, akik lelkiismeretesen válogatták, rendszerezték és pásztori céljaiknak megfelelően tálalták a közölni kívánt ismeretanyagot." [Stott]
"Lukács történész és teológus, és [...] legtalálóbban "evangélistának" nevezhetnénk, mivel e kifejezés hitünk szerint mindkettőt magában foglalja. [...] Mint teológus, fontosnak látta, hogy a Jézusról és a korai egyházról szóló beszámolója megbízható történelmi tényeken alapuljon. [...] Történelmi ismereteit azután teológiája szolgálatába állította." [I. Howard Marshall]
Lukács teológiájának középpontjában az üdvösség, a megváltás kérdése áll. Evangéliumában az üdvösség beteljesedésével, az Apostolok Cselekedeteiben pedig annak hirdetésével foglalkozott. Ha megvizsgáljuk az evangéliumban olvasható "Simeon énekét" [Lukács 2,29-32], amely már előrevetíti a szerző üdvösségteológiáját, akkor három fontos alapmotívum rajzolódik ki előttünk:
 |
| Simeon. |
2. Az üdvösség Krisztus által adatik. Simeon hálaadását Jézussal a kezében mondja, és amikor azt mondja "látták", akkor bizonyára Jézusra nézve mondta mindezt. Egyértelmű tehát, hogy Simeon Jézus Krisztusban ismerte fel azt a megváltót, aki által az üdvösség adatik az ember számára.
3. Az üdvösség minden emberé. " [...] meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." - e szavakkal fejezte be hálaadását az öreg Simeon. Talán ez a harmadik gondolat az, amely a legfontosabb Lukács számára! Mind az evangéliumában, mind pedig az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvében úgy mutatja be Jézust, mint a világ Üdvözítőjét, akinek szeretete minden emberre kiterjed. E gondolatnak éppen az különös hangsúlyt, hogy Lukács maga is pogány származású volt.
Ez a három teológiai alappillér mind az evangéliumon, minden pedig az Apostolok Cselekedetein végigvonul. Felfedezhetjük akár Péter, akár Pál apostol igehirdetéseiben.
Lukácsról szóló rövid sorozatom ezzel a végéhez ért. Csak remélni tudom, hogy mindazoknak, akik olvasták, hasznos segítségére lehettek a néhány napon át írt gondolatok. Írásom alapjául John Stott: ApCsel kommentárja szolgált, amely magyar nyelven is hozzáférhető.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése