John Stott, anglikán lelkész és teológus, az Apostolok Cselekedeteiről írt kommentárjában vetette fel azt a gondolatot, hogy Lukács nemcsak kiváló történetíró, hanem egyben nagyszerű politikai érzékkel megajándékozott diplomata is volt. Szerinte az ApCsel politikai apologetika is azontúl, hogy a keresztyénség terjedését is bemutatja a római birodalomban.
Maradva a Stott által felvetett gondolatnál, szerinte Lukács politikai apologetikájának [= védőbeszédének] a célja az, hogy hitelesen mutassa be a keresztyénséget a római hatóságoknak, akik egyfajta értetlenséggel és rosszallással néztek erre az új és ismeretlen mozgalomra. Az ApCsel megírásával a társadalom olyan alkotó elemének igyekszik bemutatni a keresztyéneket, akik a fennálló társadalmi rendnek nem ellenségei, sőt erkölcsi feddhetetlenségükkel, és példaértékű magatartásukkal inkább jótékony hatást gyakorolnak mindazokra, akik között élnek.
 |
| Pál Félix helytartó előtt. |
Itt válik izgalmas kérdéssé az, hogy ki is lehetett az a "Teofilus", akinek Lukács két kötetes munkáját ajánlotta! A név jelentése: "Istentől szeretett", vagy "szerető Isten". A név jelentése alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy Lukács valamennyi keresztyén olvasót e név alá sorolta. De nagyon valószínű, hogy a név inkább egy konkrét személyt takar. S ennek a személynek a megszólítása is "kratisztosz" [Lukács 1,3 - nagyrabecsült] is több, mint tiszteletadási formula, sokkal inkább Lukács egy nálánál magasabb hivatali beosztásban álló vagy magasabb társadalmi szinten álló embert szólított meg így. [Lukács ugyanezt a szót ugyanebben az értelemben használja még Félix helytartóval - ApCsel 23,26;24,3 - és Fesztusszal - ApCsel 26,25 - szemben.]. Napjainkban e megszólításnak mondjuk a "mélyen tisztelt uram" tekinthető. B. H. Streeter, az Oxfordi Egyetem bibliatudósa, egészen odáig elment, hogy a "Teofilus" egy elővigyázatosságból használt álnév, valamely magas rangú római személy inkognitójának megőrzésére.
Lukács politikai védőbeszédének három pillére van: 1. A római tisztségviselők többsége nem viselkedett ellenségesen a keresztyénséggel szemben, sőt közülük némelyek maguk is keresztyénné lettek [l. Kornéliusz századost vagy Sergius Paulus helytartót]. 2. A római hatóságok sem Jézust, sem pedig az apostolokat nem találták bűnösnek. 3. A római hatóságok szemében a keresztyénség nem új vallás volt, hanem a zsidó vallás letisztult formája volt. [A zsidó vallás a Kr.u. II. századtól "religio licta", azaz törvényes vagy engedélyezett vallás volt.]. Lukács tehát két kötetes munkájában azzal érvelt, hogy a keresztyénség ártalmatlan - római tisztviselők is keresztyénné lettek -, feddhetetlen - a római hatóságok képviselőit nem találták bűnösnek-, és törvényes - lévén benne ószövetségi próféciák teljesedtek be, és így a judaizmus letisztultabb formája.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése