Lukács - 3. A történész II.

Folytatva a Lukácsról szóló sorozatomat, ismét a bibliai szerző történészi hitelességéről írok. Az előző bejegyzésben már megemlítettem öt okot arra nézve, hogy miért hitelesek azok a történelmi feljegyzések, amelyeket akár az evangéliumban, akár az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben olvashatunk.

De nemcsak ezek miatt tarthatjuk Lukácsot hiteles törtésznek, hanem azért is, mert megfelelő képzettséggel is rendelkezett ahhoz, hogy történelmi feljegyzéseket készítsen. A legelső bejegyzésemben már említettem, hogy tudjuk: orvosi végzettsége volt [Kolossé 4,14], ezentúl Pál útitársa lehetett, és legalább két évet élt Palesztinában. Az orvosok abban a korban is nagyon komoly képzést kaptak, és koruk igen művelt emberei közé számítottak. Ha megvizsgáljuk a Lukács által írt könyvek görög nyelvezetét, akkor annak stílusa, szó használata nagyfokú műveltségére enged következtetni. Másrészt műveiben olyan megállapításokat tesz, olyan részleteket is leír egy-egy gyógyítási történetben, amelyek mind orvosi képzettségét támasztják alá. [Lukács 4,35; 9,38; 18,25 és ApCsel 3,7; 8,7; 9,33 stb.]

Lukács hitelességét erősíti az a tény is, hogy Pál útitársa volt. Ha figyelmesen olvassuk az Apostolok Cselekedeteit, akkor észrevehetjük, hogy többször többes szám harmadik személyről (ők), többes szám első személyre vált (mi). Ezzel nem tesz mást, mint részben őrizve rejtettségét, mégis tudatja velünk, hogy ő is részese volt azoknak az eseményeknek, amit most olvasunk tőle. [ApCsel 16,10-17; 20,5-15; 21,1-18; 27,1-28,16]. Ezeken az alkalmakon Lukácsnak bőven volt alkalma, hogy "jegyzeteljen", feljegyzéseket készítsen, hallgassa Pál tanításait, amelyeket később felhasználhatott írásaiban.

A harmadik fontos dolog az, ami hitelessé teszi számunkra Lukács feljegyzéseit az az, hogy huzamosabb ideig tartózkodott Palesztinában. Ez azért fontos, mert első kézből ismerkedett meg a tartomány életével, szokásaival, azokkal az emberekkel és helyszínekkel, akikről később írt. Persze kérdés az, hogy mire alapozzuk azt az állításunkat, hogy Lukács huzamosabb ideig Palesztinában élt? Nos, erre nézve nincsenek közvetlen bizonyítékaink, de joggal feltételezhetjük, hogy állításunk mégis igaz. 

A mai Názáret látképe.

Lukács Pállal együtt érkezett Jeruzsálembe [ApCsel 21,17], és egészen addig Palesztinában maradt, amíg Pált el nem viszik Rómába [ApCsel 27,1]. Ezalatt az idő alatt Lukács tudósít bennünket Pál két évi börtönfogságáról. Ő viszont szabad ember volt, és így volt ideje arra, hogy keresztül-kasul bejárja az egész tartományt. Talán éppen ekkor járta utána pontosan a "közöttünk beteljesedett eseményeknek", ahogyan arról evangéliumának előszavában írt. 

Annál is inkább így lehetett, mert Lukács pogány származású ember volt, aki nem ismerhette sem a zsidó történelmet, sem Jézus életének helyszíneit, sem a zsidó szokásokat. Mégis műveiben azt tapasztaljuk, hogy nem úgy ír, mint aki nem ismeri az előbb felsorolt dolgokat! Sőt! Harnack, német teológus, az Apostolok Cselekedeteiről szóló munkájában, éppen arról ír, hogy Lukács mennyire jól ismerte például Názáretet, Kapernaumot, Jeruzsálemet, a templomot, Emmaust, Liddát, Joppét és Cézáreát. [John Stott] Ez pedig csak úgy lehetett, ha maga is bejárta ezeket a helyszíneket!

De az is feltételezhető, hogy Pál két éves fogságának időszakában beszélt azokkal a szemtanúkkal is, akiknek beszámolóira épített minden evangéliumában, mind pedig az Apostolok Cselekedeteiben. Egy példát hadd említsek csak a sok közül, amelyeket terjedelmük miatt most nem áll módomban ismertetni. Ha olvassuk a Jézus születése körüli eseményeket [angyali jelenés, Mária látogatása Erzsébetnél, Mária éneke, Jézus születése], akkor felfedezhetjük mennyire személyes hangvételűek ezek az írások, és azt is, hogy mennyire Mária szemszögéből írt a szerző. Annyira a valóságtól elrugaszkodott az a feltételezés, hogy Lukács találkozott Máriával, Jézus anyjával, és az ő elbeszélését vetette papírra?

Ezek alapján tehát nem kérdéses az, hogy Lukács evangéliuma és Apostolok Cselekedeteiről írt munkái történelmileg hiteles munkák, mert maga a szerző úgy dolgozott összegyűjtött anyagaival, mint egy tudós történész. Sherwin-White, az Oxfordi Egyetem ókori történelemtanára kutatásai nyomán a következő megállapításra jutott Lukács műveivel kapcsolatban: "Az Apostolok Cselekedetei történelmi hitelessége minden kétséget kizáró. [...] Ma már nyilvánvaló, hogy minden olyan kísérlet alaptalan, mely - akár csak a részletek tekintetében is - e könyv megbízhatóságának megdöntésére irányul. A római korral foglalkozó történészek körében ez már régóta elfogadott tény" [Idézet: John Stott: ApCsel magyarázatából]