"Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot." [Lukács 1,1-4] - így kezdi Lukács evangéliumát, és az itt leírt szavai az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvére is érvényesek. Ókori szokás szerint ugyanis, ha egy könyvet több kötetre bontottak, akkor a hozzáírt előszót az elsőhöz kapcsolták. Következésképpen az, amit Lukács az evangéliumában foglaltakról írt, vagyis azt, hogy minden általa leírt eseménynek pontosan utánajárt, az Apostolok Cselekedeteiben olvasható történetekre is igaz. [Sőt, többnek maga is szemtanúja volt!]
Lukács könyveihez írt előszavában öt fontos dolgot állít, amely könyvei történeti hitelességét támasztja alá:
(1) Először is "beteljesedett eseményekről" ír. Ez pedig azt jelenti, hogy ezek az események sem nem voltak véletlenek, sem nem voltak váratlanok, hanem olyan ószövetségi próféciák váltak bennük valóra, amelyet Isten előre kijelentett az ő népének.
(2) Ráadásul ezek az események nem térben és időben távol, mintegy rejtve mentek végbe, mert beteljesedésüknek voltak szem- és fültanúi - ezt nyomatékosítja a "közöttünk" kifejezés is -, "akik kezdettől fogva ... szolgái voltak az igének" , azaz a testté lett Igének: Jézus Krisztusnak. Lukács alázattal ismeri el, hogy bár Pál munkatársa, és így részese az Apostolok Cselekedeteiben leírt történeteknek, maga még sem tartozott azok közé, akik "kezdettől fogva" szolgálták a feltámadott Jézust. Ez a leírás azokra illik, akik valóban a "kezdetektől fogva" együtt voltak Jézussal, vagyis elsősorban az apostolokra, akik az általuk látottakat és hallottakat továbbadták másoknak.
(3) Harmadszor előszavából megtudjuk, hogy Lukács nem fogadott el minden hallott dolgot kritika nélkül! Ő nem mások elbeszélésére akarta a hitét alapozni, még ha azok valóban igazak is voltak, hanem a tényekben gyökerező igazságra akarta építeni az életét. S a történész felelősségével "mindennek pontosan utánajárt", amit papírra vetett. Bizonyos, hogy nemcsak az apostolokat kereshette fel, hanem valószínűleg minél többeket, akik csak szemtanúi voltak Jézus földi életének.
(4) Negyedszer az utánajárás, a tények feltárása után jött az írás. "Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről... magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat...".
(5) Ötödször írását egy meg is nevezett konkrét személynek, Teofilusnak írta. [Sok magyarázat született erről, hogy ki is lehetett ez a Teofilus, de mostani elmélkedésünk tárgya nem ő, hanem Lukács. Itt most csak annyit írok róla, hogy az egyik elfogadott nézet az, mely szerint a Teofilus valamiféle "fedőnév" lehetett, amellyel egy magas rangú római tisztviselő inkognitóját akarta megőrizni a szerző.] Teofilusnak, miután elolvasta Lukács két kötetes munkáját, bizonyára lehetősége lehetett arra, hogy maga is megbizonyosodjon annak valóság tartalma felől.
Lukács állításai tehát - és miért kételkednénk szavainak igazában - mind azt támasztják alá, hogy nemcsak kiváló orvos, hanem következetes és felelős történetíró is volt, akinek fontos volt, hogy az, amit a papírra vet, az pontosan megegyezzen azokkal a történelmi tényekkel, amelyek közül sokaknak maga is tanúja lehetett.
Lukács könyveihez írt előszavában öt fontos dolgot állít, amely könyvei történeti hitelességét támasztja alá:
(1) Először is "beteljesedett eseményekről" ír. Ez pedig azt jelenti, hogy ezek az események sem nem voltak véletlenek, sem nem voltak váratlanok, hanem olyan ószövetségi próféciák váltak bennük valóra, amelyet Isten előre kijelentett az ő népének.
(2) Ráadásul ezek az események nem térben és időben távol, mintegy rejtve mentek végbe, mert beteljesedésüknek voltak szem- és fültanúi - ezt nyomatékosítja a "közöttünk" kifejezés is -, "akik kezdettől fogva ... szolgái voltak az igének" , azaz a testté lett Igének: Jézus Krisztusnak. Lukács alázattal ismeri el, hogy bár Pál munkatársa, és így részese az Apostolok Cselekedeteiben leírt történeteknek, maga még sem tartozott azok közé, akik "kezdettől fogva" szolgálták a feltámadott Jézust. Ez a leírás azokra illik, akik valóban a "kezdetektől fogva" együtt voltak Jézussal, vagyis elsősorban az apostolokra, akik az általuk látottakat és hallottakat továbbadták másoknak.
(3) Harmadszor előszavából megtudjuk, hogy Lukács nem fogadott el minden hallott dolgot kritika nélkül! Ő nem mások elbeszélésére akarta a hitét alapozni, még ha azok valóban igazak is voltak, hanem a tényekben gyökerező igazságra akarta építeni az életét. S a történész felelősségével "mindennek pontosan utánajárt", amit papírra vetett. Bizonyos, hogy nemcsak az apostolokat kereshette fel, hanem valószínűleg minél többeket, akik csak szemtanúi voltak Jézus földi életének.
(4) Negyedszer az utánajárás, a tények feltárása után jött az írás. "Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről... magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat...".
(5) Ötödször írását egy meg is nevezett konkrét személynek, Teofilusnak írta. [Sok magyarázat született erről, hogy ki is lehetett ez a Teofilus, de mostani elmélkedésünk tárgya nem ő, hanem Lukács. Itt most csak annyit írok róla, hogy az egyik elfogadott nézet az, mely szerint a Teofilus valamiféle "fedőnév" lehetett, amellyel egy magas rangú római tisztviselő inkognitóját akarta megőrizni a szerző.] Teofilusnak, miután elolvasta Lukács két kötetes munkáját, bizonyára lehetősége lehetett arra, hogy maga is megbizonyosodjon annak valóság tartalma felől.
Lukács állításai tehát - és miért kételkednénk szavainak igazában - mind azt támasztják alá, hogy nemcsak kiváló orvos, hanem következetes és felelős történetíró is volt, akinek fontos volt, hogy az, amit a papírra vet, az pontosan megegyezzen azokkal a történelmi tényekkel, amelyek közül sokaknak maga is tanúja lehetett.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése