Ma délután egy órát vártam egy asszonyra, akivel még a múlt héten beszéltük meg ezt a találkozót. Lelki és családi problémáival keresett meg. Nem jött el, és nem is értesített arról, hogy nem tud eljönni.
Nem is az egy óra bánt. Bár lett volna elintézni valóm. Hanem az, hogy talán ez megint egy eljátszott lehetőség. Tudom, hogy nem kellene, hogy zavarjon, és mégis zavar. Mondhatnám, hogy ez nem az én problémám, hanem az övé. És nem is a személyemről szól ez a dolog, hanem arról, hogy Isten felé tehettünk volna egy lépést: együtt.
Talán ez egy újabb eljátszott lehetőség, amikor valaki meg nem jelenésével nyilatkozik arról, hogy mennyire semminek tartja Istent. Lehet, hogy nem tudatosan. Lehet, hogy félelemből. Lehet, hogy... A lényeg mégis ugyanaz. Eszembe jutott Pál intése az efezusi levélből: "...áron is vegyétek meg az alkalmakat, mert az idők gonoszak". (Ef. 5,16.) Sokan játszanak az Isten készítette lehetőségekkel.
Kár, és tényleg nem az én egy órám miatt...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése