"Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel..." - olvassuk az ApCsel. 17,17a.
Szinte érthetetlen Pálnak az a kitartása, amellyel népe vallásos tagjai felé fordul. Újra és újra hirdeti nekik az evangéliumot. Ha megérkezik egy városba, azonnal a zsinagógába megy az övéi közé. Azt írtam, hogy szinte érthetetlen, és mégsem az! Hiszen Pál szerette az övéit, és ez a szeretet volt az, amely vitte, vihette akkor is, amikor a lába, a teste megálljt parancsolt volna.
"Vitatkozott" velük - olvassuk. De ez a vita, a szó eredeti értelmében, eszmecsere volt, dialógus, párbeszéd. Nem érvek-ellenérvek egymás fejéhez vagdosása. Az nem vita, hanem egymás mellett való elbeszélés anélkül, hogy ott lenne bennünk a készség, a nyitottság arra, hogy a másik érveit meghalljuk, meghallgassuk. Az ilyen vitákban felülkerekedni akarunk, diadalmaskodni a másik felett. Túlragyogni a másikat, miközben magunk bölcsebbnek látszunk, mint vitapartnerünk. Pál nem így vitatkozott a zsidókkal és az istenfélőkkel, hanem a mentő szeretet szívből jövő indulatával. Mennyire más ez, mint amikor a vitáink üresek, meddők, értelmetlenek. Mert Pál vitáinak, zsidókkal folytatott párbeszédének a középpontjában is Jézus személye állt.
Kikkel vitázott Pál? Azt olvassuk, hogy a "zsidókkal" - eredetiben a júdeaiakkal - és a "hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel". Ez utóbbiak valószínűleg olyan pogány származású emberek lehettek, akik átvették a zsidó szokásokat és hagyományokat, és magukévá tették a zsidók vallásos nézeteit. Érdekes és elgondolkoztató, hogy ők is vitatkoztak Pállal, aki számukra is Krisztust prédikálta.
Mennyi elgondolkodtató dolog az, hogy az athéni zsidók mennyire másként viselkedtek, mint a béreaiak, akik bár eleinte szintén gyanakodva hallgatták Pál tanításait, de az közben az Írásokban - az Ószövetségben - keresték Pál érveinek alátámasztását. S mikor megtalálták, készek voltak a tanítást, mint Isten igéjével megegyezőt, elfogadni. Az athéni zsidók - és tegyük hozzá sorban a többi város vallásosai - csípőből elutasították Pált, illetve Krisztust, akit prédikált, és egyszer sem gondolták végig, egyszer sem jártak utána azoknak az igazságoknak, amit hirdetett.
Elgondolkodtató az is, hogy az athéni zsidók vallásos nézeteikkel együtt, gyűlöletüket és végső soron hitetlenségüket is beleplántálták azokba, akik hozzájuk csatlakoztak. Ahelyett, hogy Istenre nyitott embereket neveltek volna, helyette inkább a saját vallásos nézeteik törvényeskedő börtönébe zárták ezeket az "istenfélő" embereket, akik csak megjelölésükben voltak istenfélők. Valójában a zsidó szokások és hagyományok követőivé lettek ahelyett, hogy valóban Istenre bízták volna az életüket. Jaj, ma is azoknak, akik saját nézeteikhez szeretgetik az embereket ahelyett, hogy Krisztus követésére biztatnának másokat. Pál vitapartnerei a maguk módján voltak vallásosak, de messze voltak Isten igazságaitól. Vigyázzunk, hogy ránk ne ugyanez legyen igaz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése