"Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből." (Anthony de Mello)
1 megjegyzés:
Az apostolok ezt mondták: "Mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek és a Szentlélek is..." Amikor pedig ezeket hallották (a főtanács tagjai), fogaikat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket".
(Csel 5,32-33.)
Csodáljuk meg itt Isten bánásmódját mind övéivel, mind ellenségeivel! Milyen csodálatosan bánik az apostolokkal. A dicsőség magasba törő útján, amikor ők az általános csodálat és a nyilvános elismerés tárgyai, megengedi Isten, hogy közönséges börtönbe vessék őket.
Egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy az apostolok alázatos emberek voltak. De a legalázatosabb ember is kárt szenvedhet lelkében, ha csak eredményt és elismerést talál minden részről.
Szüksége van ellensúlyozásra. Ezt ajándékozta az apostoloknak Isten a felsőbbség ellenségeskedése által, amikor letartóztatták őket.
Legyünk hálásak minden megaláztatásért!
Istennek azonban nemcsak a megaláztatás volt a célja, hanem ezzel készített nagyobb áldásokat számukra. Angyal keze által vezette ki Isten az apostolokat a börtönből, s ezt parancsolta nekik: "Menjetek el, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek az Életnek minden beszédét!" Erre újra a főtanács elé kerültek, és itt Isten hatalmat adott nekik arra, hogy Jézus gyilkosait beszédeikkel olyan mélyen érintsék, hogy azok dühükben megvesszőztették az apostolokat.
Látjuk, hogy Isten az övéit a megaláztatás útján, majd a dicsőség, majd megint a szenvedések útján vezeti.
S hogyan bánik Isten az ellenségeivel"? Többségben sadduceusok voltak ezek, akik azt tartották, nincs feltámadás, nincsenek angyalok, sem lélek (Csel 23,8). Most ezeknek a hitetleneknek át kellett élniük, hogy foglyaikat angyal vezette ki a börtönből, azután ezeknek az embereknek a szájából meg kellett hallaniuk a mindent legyőző bizonyságtételt Jézus feltámadásáról - ami ellen lelkiismeretükben semmit sem tudtak felhozni.
S ezeknek a képzetlen, egyszerű embereknek a szájából olyan Lélek beszélt, aki előtt elhalványul az emberi bölcsesség.
Isten bölcsessége győzedelmeskedik minden emberi bölcsesség felett.
(Alfred Christlieb - Bizonyságaid örökkévaló örökségem)
Megjegyzés küldése