A könyv tulajdonképpen egy tekercs. Kr.u. 2. századig minden írásművet tekercsre írtak. Az egyes ívek kb. 25x20cm-es nagyságúak voltak; s ezt egymáshoz ragasztották. Keskeny hasábban - kb. 1cm-es távolságot hagytak ki a hasábok között - írtak, s fent és lent, széles peremet hagytak. Többnyire az írástekercset két fapálcára tekerték fel. A tekercset balkézben tartották, jobbal letekerték, s olvasás után ballal ismét feltekerték.
A következő adatok elképzelést adnak a tekercsek terjedelméről: 2.-3. Jn. levele, Júdás levele, Filemonhoz írt levél csak egy papirusz lapot vett igénybe. Római levél 3,5 m hosszú; Márk evangéliuma 5,7 m; János evangéliuma 7 m; Máté evangéliuma 9 m; Jelenések könyve 4,5 m. – Egy ilyen tekercset tart Isten a jobb kezében, és két dolgot mond róla: 1./ Kívül-belül írva volt rá; 2./ A tekercset hét pecséttel pecsételték le. Valaminek Istentől kiindulva kell történnie. Ehhez szeretne Isten valakit meghatalmazni, aki azt végrehajtja.
A hétszeres lepecsételés a római jogi okmányoknál szokásos volt (végrendelkezésnél). A római jog szerint a végrendeletet (testamentumot) 7 tanú látta el pecsétjével – és csak mind a 7 tanú jelenlétében, vagy törvényes képviselője jelenlétében volt szabad felnyitni. Itt arra utal, hogy „szent” titokról van szó! (Innen ered a „hétpecsétes titok” szólásunk).
A mindkét oldalon való írást legjobban a kettős okmány szokása magyarázza. A belső szöveg tartalmazza a jogilag érvényes szöveget. Ezt pecsételték le hétszer. A külső oldalára, - rövidített formában, - ugyanazon tartalmat ráírták, lepecsételés nélkül – mindenki számára olvashatóan.
A bírói pecsét felnyitása nyomán nem valami újról értesülünk, hanem a rendelkezés hatályba lépett. Itt is erről van szó
Elhangzik a kérdés: "Ki méltó felnyitni a tekercset?" - Csaknem kínos részletességgel szól arról, hogy nincs senki (3x senki!). Senki a mennyben: angyalok nem nőttek fel a feladathoz. Senki az alvilágban: egyetlen démon, vagy egyetlen nagy elhunyt sem segíthet.
„Senki sem méltó”: Ez nem kárörvendő örvendezés. A félelmetes válasznélküliségbe János hangos zokogása hangzik fel, aki az egész emberiségért sír. Nincs senki, aki megoldja az emberiség sorskérdéseit. Milyen kevés a változás oly sok erőfeszítés ellenére, s oly sok a vér, fájdalom, könny. Mily értelmetlen a harc; eredmény körforgása: győzelem – vereség; gyűjtés – elvesztés; élet – halál.
A győztes kettős neve: a./ Júda törzséből való oroszlán. 1.Móz. 49, 8-10 alapján képzett kifejezést a zsidók a Messiásra vonatkoztatták. b./ Dávid sarja (És. 11,10). Az üdvösség a zsidók közül támad.
A Bárány kifejezés 29x fordul elő a Jelenések könyvében. Őáltala lesz minden újjá és lesz minden jóvá.
A Báránynak 7 szarva volt. A szarv: a hatalom jele (4. Móz. 23,22; 5.Móz. 33,17; 75. Zsolt. 5. v.), szarv a mindenhatóság jele. (Mezopotámiában ismert volt a szarv korona). Ez az ismertetőjel világossá teszi, hogy Jézus itt feltámadottként jelent meg. A Bárány ott nem megöletve fekszik, hanem középen áll. Ő többé nem kitaszított Krisztus „kint a táboron kívül.” A következő versben a trónhoz lép, - és nem az oltárhoz – és elveszi a tekercset.
A hatalom mellett a Bárány uralkodói tulajdonságot is birtokol: bölcsességet; mert hét szeme van. Jellemző módon János itt ismét Isten ismertetőjegyét viszi át Krisztusra (Zak. 4,10; Péld. 15,3; 2.Krón. 16,9). Az isteni éberség és gondoskodás inkább befelé, a szarvak kifelé irányulnak az ellenség ellen.
A Bárány felhatalmazása van a középpontban. Most ez kiváltja a centrifugális mozgást, minden oldalra terjedő leborulást, ami a legszélső peremig tovább plántálódik. Ugyan a leborulást csak az első csoportnál említi, de a két másik csoport doxológiája feltételezi egyértelműen a meghódolást. Így egyik csoport a másik után hozzákezd a Bárány dicséretéhez, úgy hogy a hódolat felduzzad, és végül az egész mindenségben nincs hamis hang. A Bárány uralkodik ellentmondás nélkül.
„Senki sem méltó”: Ez nem kárörvendő örvendezés. A félelmetes válasznélküliségbe János hangos zokogása hangzik fel, aki az egész emberiségért sír. Nincs senki, aki megoldja az emberiség sorskérdéseit. Milyen kevés a változás oly sok erőfeszítés ellenére, s oly sok a vér, fájdalom, könny. Mily értelmetlen a harc; eredmény körforgása: győzelem – vereség; gyűjtés – elvesztés; élet – halál.
A győztes kettős neve: a./ Júda törzséből való oroszlán. 1.Móz. 49, 8-10 alapján képzett kifejezést a zsidók a Messiásra vonatkoztatták. b./ Dávid sarja (És. 11,10). Az üdvösség a zsidók közül támad.
A Bárány kifejezés 29x fordul elő a Jelenések könyvében. Őáltala lesz minden újjá és lesz minden jóvá.
A Báránynak 7 szarva volt. A szarv: a hatalom jele (4. Móz. 23,22; 5.Móz. 33,17; 75. Zsolt. 5. v.), szarv a mindenhatóság jele. (Mezopotámiában ismert volt a szarv korona). Ez az ismertetőjel világossá teszi, hogy Jézus itt feltámadottként jelent meg. A Bárány ott nem megöletve fekszik, hanem középen áll. Ő többé nem kitaszított Krisztus „kint a táboron kívül.” A következő versben a trónhoz lép, - és nem az oltárhoz – és elveszi a tekercset.
A hatalom mellett a Bárány uralkodói tulajdonságot is birtokol: bölcsességet; mert hét szeme van. Jellemző módon János itt ismét Isten ismertetőjegyét viszi át Krisztusra (Zak. 4,10; Péld. 15,3; 2.Krón. 16,9). Az isteni éberség és gondoskodás inkább befelé, a szarvak kifelé irányulnak az ellenség ellen.
A Bárány felhatalmazása van a középpontban. Most ez kiváltja a centrifugális mozgást, minden oldalra terjedő leborulást, ami a legszélső peremig tovább plántálódik. Ugyan a leborulást csak az első csoportnál említi, de a két másik csoport doxológiája feltételezi egyértelműen a meghódolást. Így egyik csoport a másik után hozzákezd a Bárány dicséretéhez, úgy hogy a hódolat felduzzad, és végül az egész mindenségben nincs hamis hang. A Bárány uralkodik ellentmondás nélkül.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése