A farizeus és a vámszedő... egy kicsit másképp... 2.

A.) Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik újonnan megtért, a másik régóta hívő. Az újonnan megtért örömmel jött, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: boldogtalan, céltalan, vétkek között élő, vagy mint ez a régóta hívő is. Megtértem, megkeresztelkedtem, igéd naponta szól hozzám és irányt mutat. A régóta hívő pedig szokásos lépteivel jött, és magában ezt az éneket dúdolta: - Üres kézzel menjek-é el, s álljak úgy az Úr előtt?- Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

B.) Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik régóta hívő, a másik újonnan megtért. A régóta hívő megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: tékozló, igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek nehéz időkben, és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is. Az újonnan megtért pedig a hátsó padban ült le, és szemét egyszerűen behunyva egy pillanatra így szólt: Isten, friss fogadalmaim a kísértések között pillanatok alatt szétporladtak, légy irgalmas hozzám. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.