Nézve a futball világbajnokságot - sok minden egyéb mellett - van, ami nagyon zavar, mint Istenben hívő embert. Tegnap Argentína játszott Mexikóval, és már nem először került szóba, az "isteni Diegó", azaz Maradona, az argentinok szövetségi kapitánya.
Hogy mi az, ami zavar vele kapcsolatban? Az, ahogyan beszélnek és gondolkodnak róla. Döbbenetes hallgatni azt, ahogyan istenítik, mintha valami földöntúli hatalmasság ereszkedett volna le a stadionokba, és osztaná meg kegyes jelenlétét a világgal. Pedig, aki követte ennek az embernek az életét, az tudja, hogy az cseppet sem volt istennek tetsző, sem tökéletes. Maradona pályafutása nagyon is szomorúan emberi, és inkább arról szól, hogy a ragyogás és a csillogás, és az ezzel járó hírnév és gazdagság, miként tehet tönkre egy tehetséges embert.
De nem is Maradona, és a személye körüli bálványozás az, ami zavar. Sokkal inkább az, hogy éppen a futball VB kapcsán gondolkodtam el azon, hogy mennyire nincsenek helyükön kezelve a dolgok az életünkben. A futball - egykor - nem volt több, mint izgalmas játék. Ma hihetetlen üzletté lett, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a sok pénz szép lassan maga alá gyűri a játékot. Mert ott, ahol dollár milliók forognak kockán, ott az akárhogyan elért eredmény számít, és nem a játék szépsége.
Nincsen helyén kezelve a labdarúgás (sem), meg más sem az életünkben. Valami többé lett, olyan helyet követelve magának sokak életében, amely egy másként gondolkodó világban bizonyosan másként lenne. De ennek a világnak szüksége van az üres ragyogásra, az istenített emberekre, a hamis bálványokra. Kell. Szükségszerű, ha az Igazit elvesztette az ember.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése