Ma 10 éve jelentette be Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blaire brit kormányfő, hogy a tudósok feltérképezték az emberi génállomány 97 százalékát. Soha nem látott lehetőségek előtt állunk, mert ezzel az eredménnyel olyan betegségek lesznek majd gyógyíthatók, amelyekre még nincsen gyógyszerünk. S valamikor a közeli jövőben, már az emberi embrió korában kiszűrhetőek lesznek a genetikai rendellenességek és más betegségek, mint például a cukor betegség.
A mai napig nem tisztázott kérdés azonban, hogy például a génkezelt élelmiszerek esetében valóban jól járt-e az emberiség. Pedig évekkel ezelőtt még úgy harangozták be ezt a technológiát, amely majd megoldja az emberiség túlnépesedéséből fakadó problémáit.
S kérdés az is, hogy vajon egy romlott szívű emberiség kezében vajon hová fejlődik a géntechnológia. Bár a genetikával foglalkozó tudósok egyöntetűen hangoztatják, hogy micsoda vívmányai, lehetőségei vannak szakterületüknek, kérdés az, hogy vajon a főleg gyógyszergyárak által finanszírozott kutatás milyen valódi irányban halad.
Nekem mindig kérdés az is, hogy van-e kutatás a következmények felvállalása nélkül. Nem hiányzik-e az erkölcsi és jogi kérdések végiggondolása, és nem Isten kísértés-e "belenyúlni" valamibe, amelynek egyáltalán nem értjük a logikáját, és nem ismerjük beavatkozásunk valódi következményeit. Hány emberi életnek kell elpusztulnia vajon addig, amíg az ember kísérletezik valamivel, amelyről fogalma sincsen. Szinte a végtelenségig sorolhatnám aggályaimat...
De van valami, ami sokkal nagyobb gond! Az, hogy miközben az emberiség egyre jobban belemerül életünk legtitkosabb titkainak megfejtésébe, aközben egyre felfuvalkodottabban méri magát össze Istennel. Amikor a 70-es években a genetika tudománya még csak gyermekcipőben járt, már a "teremtés nyolcadik napjának nevezték az általa elindított "forradalmat". Még mindig nem tettünk le tehát arról, az eleve kudarcra ítélt vállalkozásunkról, amely projekt az édenkertben indítottunk el, hogy "olyanok leszünk, mint Isten".
Egy idézettel zárom gondolataimat, amelyet Somfai Béla, egyetemi tanár a Szegedi Hittudományi Főiskolán az erkölcstan és bioetika tanszék vezetője, fogalmazott meg: "A tudományág képviselői között vannak olyanok, akiket aggodalommal tölt el az a történelmi tapasztalat, hogy a tudományos kutatásból származó ismereteket és hatalmat nem mindig használták az emberiség javára. Nem egyszer éppen az ellenkezője történt: ismételten beigazolódott, hogy nem lehet feltétel nélküli bizalmat kölcsönözni embertársainknak. Az evolúció célját sem lehet egyértelműen meghatározni. Az sem bizonyítható tehát, hogy a fejlődés szükségszerűen az emberiség javát szolgálja." (Etikai kérdések a genetikában).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése