Blogomban egy új sorozatot szeretnénk indítani. Néhány napon át David W. Orr környezettudós, az ohioi Oberlin College professzorának " Oktatás a világgyarmatosítás számára" című művéből közlök néhány értékes gondolatot.
David W. Orr leginkább az oktatás és a környezettudatos gondolkodásmód kapcsolatát boncolgató írásai révén vált híressé. A most közölt írásának középpontjában hat, az oktatás szempontjából kulcsfontosságú kulturális mítosz (azaz meggyőződés) megkérdőjelezése áll. Ezek egy része visszavezethető az alábbi két alapvető meggyőződésre:
1. A technika (és az azt támogató tudomány) révén úrrá tudunk lenni bármilyen társadalmi problémán (ez az ún. technikai optimizmus).
2. Az emberi történelem a folyamatos fejlődés krónikája – azaz napjaink társadalma magasabb rendű minden korábbinál.
Orr világossá teszi azt is, hogy a környezeti nevelés – jó esetben – nem csupán ismeretterjesztést jelent, hanem kultúránk alapvető meggyőződéseinek (és értékeinek) újragondolását is.
Ma tanulmányának rövid bevezetését olvashatjátok:
"Ma a világban az egyetemet végzett, ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkező emberek nem tudják, mit jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy mi a jelentősége a biológiai különbözőségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezői Kant és Goethe örökösei voltak, a lehető legiskolázottabb emberek. De iskolázottságuk nem tudott gátat emelni a barbarizmus elé. Nem értékekről tanultak, hanem elméletekről, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretről, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is. A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a bölcsességet. A mai iskolák a vállalati hatékonyság felé irányítják a gyerekek figyelmét, s nem válik belőlük kíváncsi és nyitott felnőtt. Nem az oktatás, hanem egy bizonyos fajta oktatás menthet tehát csak meg bennünket."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése