Jézus szenvedés történetét megörökítő bibliai feljegyzések beszámolnak egy bizonyos Simon, akiről annyit tudunk meg, hogy cirénei származású volt, és éppen a mezőről tért vissza a városba, amikor a római katonák arra kényszerítették, hogy vigye Jézus helyett a keresztet.
Burján Tamás missziói lelkészünk gondolatait osztom meg most veletek:
"Úgy kerül ide a keresztre feszítés történetébe Simon, mint „Pilátus a krédóba”. Nem csak semmi köze nincs hozzá, de kényszer alatt teszi, amit tesz, mivel a rómaiak követeléseket intézhettek a megszállott területen lévő lakosság (ez esetben egy látogató) felé. Jézus az elején még maga viszi a keresztjét, de fizikai kimerültsége miatt egy idő után már képtelen erre. "Átvették tehát Jézust, ő pedig maga vitte a keresztet" - írja János evangéliumában.
Az út hátralévő részében ez a Simon osztozik a keresztre feszítés szégyenében és elmondható, hogy senki más nincs olyan helyzetben ott, mint ő.Hogyan érezte magát ez idő alatt? Le akarja vetni a keresztet? Örült, hogy kiérve a Koponya helyének nevezett helyre átadhatta a keresztet?Vagy maradt, és végignézte, mi történik ott? – Nos, ezekről nem olvasunk.
De arról igen, hogy a Márk 15:21-ben: "Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet.” – még a gyermekeit is megnevezi a szerző.
"Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám". (Róma 16:13) – Nem csak Márk, amikor megírta evangéliumát a Rómában élő zsidóknak, hanem Pál apostol is, amikor a Rómabeliekhez írott levelében búcsúzik, külön megemlít Rufuszt és édesanyját – Simon feleségét(?)
Ha kényszerből is indult ez a szolgálat, és elfogadjuk, hogy ezek az utalások ugyanarról a személyről szólnak, akkor láthatjuk, hogy nem csak az ő, hanem közvetlen családtagjai életében is nagy változást hozott mindaz, ami ott vele történt. Az indulás lehet kényszerű, de a folytatás már szív szerinti…"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése