Arcok a tömegből 3. - A másik lator

Mindig megdöbbenek, amikor a "másik lator" történetet olvasom. Emberileg nézve hihetetlen, hogy a sötétség perceiben, miközben szinte mindenki elutasítja Jézus Krisztust, miközben a legtöbben menekülnek és elfordulnak tőle, van valaki ebben a gúnyolódó és rágalmazó tömegben, aki éppen az ellenkezőjét teszi: hozzá menekül.Valaki, akire nem gondolnánk. Valaki, akit leírtak, akinek senki sem szavazna bizalmat. Egy elvetemült, egy bűnöző, egy senki. A „söpredék” reprezentánsa, akitől nem ezt várnánk, hanem azt, hogy megátalkodott szívéből zúgva törjön fel a gyűlölet, a vád Istenre és emberekre. (Ezt teszi a másik lator!) De nem ez szakad fel lelkéből, hanem e rövid imádság: „Jézus, emlékezzél meg rólam...” [23, 42.] Különleges ez az imádság, amely egy kereszten függő lelkéből száll a Megváltó felé!
Előttünk van egy ember, akinek nincsen többé illúziója önmaga felől Előttünk van egy ember, aki felismeri azt, amit oly kevesen még közülünk is: van folytatás a halál után. Milyen elgondolkodtató az, hogy ez a kereszten függő gonosztevő odafordul Jézushoz, és kéri: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” [23, 42.] Ez az ember, ott fönn a kereszten tovább lát, mint a kereszt alatt gúnyolódók: hiszi, hogy nem ott a kereszten, és nem ezzel az ítélettel ér véget az élete. Megérti, hogy nem az emberek véleménye a döntő az élete felett. Megérti, hogy nem ez a jogos ítélet a legsúlyosabb „jutalom” az életéért, hanem van valami ennél sokkal súlyosabb, az, ami ezután jön, amikor majd az élő Isten előtt kell megállnia! Előttünk van egy ember, aki nemcsak tovább lát, mint a többiek, hanem többet is lát, mint ők! Mellette ott függ a kereszten egy másik elítélt, egy véres, egy megalázott ember, akit mindenki gúnyol, akit a legkegyetlenebb és legdurvább ítélettel sújtottak. A keresztre olyan gonosztevőket feszítettek, akik valóban a legelvetemültebb bűnösök voltak. Tudta ezt a lator is, és mégis... Ő ebben a kereszten függő emberben mást lát! Ez kiderül szavaiból: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.” [23, 40b-41.] Felismeri, hogy Jézus ártatlanul szenved, hogy Ő semmilyen bűnt nem követett el. De ennél többet is lát: felismeri Jézusban a Szabadítót, vagyis azt, amit Jézus egész szolgálata, minden tette, minden szava üzent: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” [Mt. 4, 17.] Ez a gonosztevő kiált: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” [23, 42.] Mintha csak ezt kiáltaná: „Jézus, én nem akarom elveszni, és tudom, hogy egyedül csak Te mentheted meg az életemet attól, hogy elvesszek!"
Olyan imádság ez, amely nem maradhat válasz nélkül. Olyan imádság ez, amelyet sokaktól vár az Úr. Jézus már válaszol is: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”, [23, 43.] vagyis: megszabadultál bűnös életed minden felelőssége alól. Szabad utad van Isten országába! Nem terhelnek többé elkövetett gonoszságaid!” Ennyi az egész? Így lehet „megúszni”? Ennyi az egész. Nekünk ennyi. Mert miközben a gonosztevő szabadulásért kiált, addig ott mellette a Kereszten Függő, Jézus, érte, helyette és miatta is szenved, hogy elhordozza az ő bűneit is, a miénkkel egyetemben! Van, és lehet is szabadulás, van bűnbocsánat, mert Jézus Krisztus, az ártatatlan, önként az életét adta a miénkért cserébe!Így lett üdvössége ennek a gonosztevőnek. Még neki is volt remény, még neki is volt lehetősége: ott, az utolsó pillanatban. Nehéz, de igaz, Isten előtt, egyikünk sem jobb mint ez a gonosztevő.
De vajon vele együtt mi, tudjuk-e ezt kiáltani: „„Jézus, emlékezzél meg rólam...” [23, 42.] Bárcsak mindannyian eljutnánk eddig a felkiáltásig!