2010. április 3.

Arcok a tömegből 5. - Arimáthiai József

Amikor Jézus minden tanítványa rettegve bújt el. Amikor nem volt népszerű Jézus nevével összefüggésbe kerülni. Amikor inkább tagadták, mintsem vállalták azt, hogy Jézus ki is volt valójában. Ekkor lépett a színre egy ember, Arimáthiai József, a zsidó nagytanács tagja, tekintélyes és gazdag ember, akiről ezt olvassuk Lukács evangéliumában: "... nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét." [Lukács 23,51-52.] Máté többet is elárul Lukácsnál, amikor egyenesen azt állítja róla: "... aki maga is tanítványa volt Jézusnak." [Máté 27,57.]

Mindig is megmozgatta a képzeletemet ez az ember. Kilép a némaságból, kilép az árnyékból, és valami olyat tesz, és akkor, amit és amikor mások nem mertek megtenni, nem mertek megcselekedni. Tettével vállalja azt, hogy ő nem értett egyet a Jézus "összeeszkábált" hivatalos állásponttal, vállalja, hogy neki több köze van Jézushoz, mint a tanács többi tagjának. Ez az ember egy nagyon bátor tettet hajt végre akkor, amikor a tanítványok többsége gyáván bujdosik.

Persze, József, bizonyára nem hősiességből teszi azt, amit tesz. Cselekszik, mert hajthatja talán valami belső kényszer. Talán a lelkiismerete, mert nem szólt, amikor szólnia kellett volna. (Igaz, nem sok esélyes lett volna megakadályozni Isten tervét.) Talán megérti, hogy most kell kilépnie a nyilvánosság elé azzal, hogy megtegye azt, amit meg kell tennie: befolyása révén elkérnie Pilátustól Jézus testét, és eltemetnie őt abba a sírba, amiből feltámad majd.

Isten tervébe mi emberek apró láncszemek vagyunk. József is az volt. Lépett, mert lépnie kellett. Cselekedett, mert cselekednie kellett. De az, amit tett, bármilyen furcsán is hangzik, fontos volt a feltámadás csodájában. József tettével előkészítette a "terepet" Jézus feltámadásához!

Én nem is értem, hogy miért vágyunk többre annál, hogy azt tegyük és akkor, amikor Isten indít bennünket. Mert ez a legtöbb: felismerve a kellő időt, önmagunkat nem féltve, cselekedni, még akkor is, ha az nem olyan látványos. Ebben lehet példa előttünk Arimáthiai József.

0 megjegyzés: