Miért van szükségünk arra, hogy külön időt szánjunk a hálaadásra? Egyszerűen azért, hogy legalább egyszer egy évben megértsük, hogy mindannyian Isten kegyelméből élünk, és mindenünk, amink van, amink lehet, az nem saját érdemünk, ügyességünk eredménye, hanem Tőle kapott ajándék.
Véletlen tehát az, hogy a Biblia sokszor beszél a hálaadásról? 19 konkrét bibliai helyet találtam, ahogy arra szólít fel bennünket Isten igéje: „adjatok hálát az Úrnak”. Amikor megtanulunk mindenért hálát adni Istennek, amikor a hálaadás alapmagatartásunkká válik, akkor tanulunk meg jól élni mindazzal, amit kaptunk, mert a hálaadás megőriz a gőgtől, a nagyképűségtől, attól, hogy többnek gondoljuk magunkat, mint kik valójában vagyunk. A hálaadás újra és újra felnyitja a szemünket arra, hogy Isten milyen nagy az szeretete irántunk, és újra és újra feloldja a keserűséget, amely ott bujkál mindannyiunk szívében.
S ahogyan helye van az egyéni hálaadásnak, úgy helye van egy-egy közösség hálaadásának is! Ezért van ma hálaadó istentisztelet gyülekezetünkben! Mert ezen az istentiszteleten minden a hálaadásról fog szólni! A keresztelés és az úrvacsora. A zenekarunk és az óvodásaink szolgálata. Az igehirdetés. Mert annyi mindenért hálát adhatunk: a megújult gyülekezeti házunkért, az óvoda megújulásáért, azért, hogy szól az Isten szava hozzánk hétről-hétre, alkalomról-alkalomra. Hálát adhatunk a munkahelyünkért, azért, hogy jövőre is lesz kenyér, és azért is, hogy az odakerülhet a mi asztalunkra is. Hálát adhatunk együtt azért, hogy vannak, akiknek fontosak lehetünk, hogy vannak, akik szeretnek és becsülnek bennünket, annak ellenére, akik vagyunk. Hálát adhatunk azért, hogy ha jól éltünk az Isten készítette lehetőségekkel, akkor gazdagabbak lehettünk, mint tavaly ilyenkor. Szóljon tehát ma minden a hálaadásról!
Véletlen tehát az, hogy a Biblia sokszor beszél a hálaadásról? 19 konkrét bibliai helyet találtam, ahogy arra szólít fel bennünket Isten igéje: „adjatok hálát az Úrnak”. Amikor megtanulunk mindenért hálát adni Istennek, amikor a hálaadás alapmagatartásunkká válik, akkor tanulunk meg jól élni mindazzal, amit kaptunk, mert a hálaadás megőriz a gőgtől, a nagyképűségtől, attól, hogy többnek gondoljuk magunkat, mint kik valójában vagyunk. A hálaadás újra és újra felnyitja a szemünket arra, hogy Isten milyen nagy az szeretete irántunk, és újra és újra feloldja a keserűséget, amely ott bujkál mindannyiunk szívében.
S ahogyan helye van az egyéni hálaadásnak, úgy helye van egy-egy közösség hálaadásának is! Ezért van ma hálaadó istentisztelet gyülekezetünkben! Mert ezen az istentiszteleten minden a hálaadásról fog szólni! A keresztelés és az úrvacsora. A zenekarunk és az óvodásaink szolgálata. Az igehirdetés. Mert annyi mindenért hálát adhatunk: a megújult gyülekezeti házunkért, az óvoda megújulásáért, azért, hogy szól az Isten szava hozzánk hétről-hétre, alkalomról-alkalomra. Hálát adhatunk a munkahelyünkért, azért, hogy jövőre is lesz kenyér, és azért is, hogy az odakerülhet a mi asztalunkra is. Hálát adhatunk együtt azért, hogy vannak, akiknek fontosak lehetünk, hogy vannak, akik szeretnek és becsülnek bennünket, annak ellenére, akik vagyunk. Hálát adhatunk azért, hogy ha jól éltünk az Isten készítette lehetőségekkel, akkor gazdagabbak lehettünk, mint tavaly ilyenkor. Szóljon tehát ma minden a hálaadásról!
