Ezen a karácsonyon arra hívlak benneteket, hogy lássatok végre túl bölcsőn és kisdeden!
Mert évek óta ezeknél a képeknél ragadunk! „Jézuskázós” gügyögéssel közeledünk a világ Megváltójához, mintha nem telt volna el több mint 2000 év az ő születése óta! Mintha a Megváltó története, és vele együtt az egész időszámítás belemerevedett volna abba a betlehemi éjszakába, amikor a világra érkezett az Isten Fia.
Az első karácsonyról szóló bibliai híradásokban, akkor azt fogjuk látni, hogy a pásztorok és a napkeleti bölcsek sem „prüntyögve” álltak meg Jézus felett. Nem babaápolási cikkekkel, pelenkával, popsi kenőcssel, drága cumikkal, és bébitápszerrel éreztek a jászolhoz. (S akkor sem így érkeztek volna, ha megtehették volna!) Hanem ahogyan olvassuk: „a pásztorok dicsőítették és magasztalták Istent mindazért, amit hallottak és láttak”, a Napkeleti bölcsek pedig: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.”
Karácsony csodájának elő tanúi dicsőítették, magasztalták, leborulva imádták Jézust. Túlláttak a bölcsőn és a kisbabán! Jézus számunkra nem a „jézuska”, hanem a Szabadító, a megígért Immánuel, akiben velünk az Isten!
Ugye, kedves felnőttek és gyerekek, egyikünk sem örülne annak, ha minden születésnapunkon csecsemőjátékokkal halmoznának el bennünket a szeretteink. Ki kérnénk magunknak: bennünket senki sem tartson már kis babának!
Ezért kérem, hogy ma engedjétek végre „felnőni” Jézust! Hadd legyen mindannyiunk életében az, aki Ő valójában: a világmindenség Ura, az a Szabadító, aki azért lett emberré, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése