Kétféle véglettel találkozom a környezetemben. Az egyik röviden úgy foglalható össze, hogy humanitárius kötelességünk feltétel nélkül minden menekültet befogadni. A másik meg kell védenünk önmagunkat, az értékeinket, a kultúránkat, ezért le kell zárni a határainkat, és nem szabad beengedni senki idegent. Tudom, hogy ez így nagyon leegyszerűsített, és azzal is tisztában vagyok, hogy ennek a két végletnek vannak árnyalatai, keverékei. Gondolkodó keresztény emberként magam is keresem a jó választ, és próbálok eligazodni abban a hangzavarban, amit "rám öntenek" a különféle médiumok.
Nem tudok tehát kitérni a migráns-kérdés elől. Nem dughatom homokba a fejemet, és nem mondhatom, hogy egy kis Veszprém-megyei faluban élve, az egész migráns-jelenség olyan távol van tőlem, mint Makó-Jeruzsálemtől.
Egy érdekes cikket olvastam egy internetes portálon. Az interjú nem napjainkban született, hanem tavaly nyáron, de ettől még érdekes. Egy egyiptomi származású jezsuita szerzetes: Henri Bouland beszél benne az Arab-tavaszról, Európáról, bevándorlókról, iszlámról. Már önmagában is érdekesnek találtam azt, hogy egy arab származású keresztény beszélt az iszlámról, de az még inkább elgondolkoztatott, amit megfogalmazott: "Európa nem engedheti be ajtaján a világ összes nyomorúságát. Ha megteszi, össze fog omlani. Sőt, Európa épp összeomlóban van. Európa nem tud befogadni több embert, még humanitárius indokok alapján sem. Akik Európába érkeznek, elutasítják, hogy integrálódjanak. Szerintem akik nem hajlandóak integrálódni és meg akarják változtatni Európát, azokat haza kell küldeni."
Így jutottam el a magam kérdéséig: "Képes-e Európa mindenkit megmenteni?" S a hangsúly e kérdésben két szón van: "képes-e" és "mindenkit".
Azok, akik azt mondják képes, sőt kötelességünk mindenkit megmenteni, aki csak Európa határaira érkezik, azok nem értékelik-e túl Európa teherbíró képességét? Vajon egy önmagán belül is (szét)repedezett közösség, amely migránsok nélkül is gazdasági és indentitásbeli válságban van, és saját belső feszültségeivel sem képes megbirkózni, képes-e elhordozni egy egészen más kultúrából érkező, másként szocializált ember-tömeget? Képes-e őket szeretettel befogadni, elfogadni, hordozni? (Amikor a magunk más kultúrájú és másként szocializált kisebbségünket (romák) sem vagyunk képesek elfogadni, befogadni, szeretettel és türelemmel jóra formálni?
S vajon hogyan lesz tovább? Akkor, ha ezek az emberek már letelepednek közöttünk? Mit kezdünk velük, és ők mit kezdenek majd velünk? S mit hoznak magukkal? Képesek lesznek-e elfogadni a mi demokráciánkat, értékeinket, kultúránkat? Létezik-e a kultúrák békés, feszültségmentes egymás mellett élése, amiben úgy szeretnének hinni sokan, akik úgy látják a mai embert, mint aki érett és felnőtt módon képes erre (is)?
Ezek csak kérdések, amely kavarognak bennem. Képes-e Európa mindenkit megmenteni, és kell-e Európának mindenkit megmentenie?
S ha e bejegyzésből valaki majd azt szűri le, hogy azok mellett állok, akik Európa határait erőszakkal le akarják zárni, azok tévednek. De mégis úgy gondolom, hogy nem tudunk megmenteni mindenkit, ahogyan a világ összes nyomorúságát sem tudja - még ha akarná is - megoldani az az Európa, amelyik már réges-régen nem annyira erős, mint aminek mutatni akarja magát.
Valami más megoldás kellene. De mindenek előtt szembenézésre lenne szükségünk, és leszámolásra a nyugati világ önelégült felsőbbrendűségével, bűneivel, profit éhes pénzközpontúságával, amely sorban használt ki nemzeteket, és próbált a saját gazdagodására felhasználni, majd eldobta őket, egyedül hagyva őket politikai és gazdasági káoszban, kiszolgáltatva és szélsőséges erők karjaiba taszítva őket. Valami más megoldás kellene: közös akarat, készség, szándék a változásra és változtatásra. De nagyon messze vagyunk ettől...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése