"Régen írtál a blogodba!" - írta néhány perce az egyik barátom. Valóban. Amióta Litéren élünk, nem nagyon marad szabad kapacitásom arra, hogy blogoljak. Időm lenne rá, mert amire akar arra mindig talál időt az ember. De a belső, lelki energiáim végesek.
Néha mosolygok azon, hogy ideköltözésünk előtt még arról álmodoztam, hogy a litéri csendben mennyi időm lesz gondolkodni, elcsendesedni. Arról álmodoztam, hogy újra elkezdek írni és verselni. Mert ismét érzek erre késztetést. Azután az élet, az itteni szolgálatom szépen felülírta az álmaimat.
Ezt nem keserűen írom, mert nagyon régen volt ennyi örömöm a szolgálatomban, mint az elmúlt időben. Litéren ismét örömöm van abban, hogy lelkész vagyok. Tanítok, igét hirdetek, és nem elvtelen harcokban őrlődöm, mint Jászberényben. Munkatársaim vannak, és nem egy maroknyi ember, akik a sértődöttek és partvonal-kritikusok erdejében próbálnak életben maradni. Őszintén írom, hogy naponként adok hálát Litérért, és fejezem ki örömömet azért, hogy már jászberényi lelkész vagyok.
Bocsánat néhány kedves barátomtól, akik jászberényiek! De nagyon boldogtalan évek voltak az ottaniak, és visszanézve úgy érzem, csak a szárnyaimat vagdosták, nehogy repülni tudjak! Az igazság az azonban, hogy van, aki és van, ami hiányzik. A Szépkorúak közössége, a bibliaórás csapat, néhány kedves arc, akik a jászberényi évek alatt elém kerültek, a jászboldogházi kis szórvány gyülekezet tagjai, és... vicces... a 303-as (?) COOP üzlet. Sokat emlegetjük ezt a helyet a feleségemmel, mert jó volt ott vásárolni. :-)
Szóval, jól érezzük itt magunkat. Minden családi nehézségünk ellenére. Litér egy nagyon is élhető szeglete ennek az országnak, és benne jó közösségre találtunk: mind a gyülekezetben, mind az iskolában, ahol tanítok, és a faluban is. Emberléptékű település Litér, emberlétékű rendezvényekkel, emberlétékű körülményekkel. Jó játszótér, a Balaton éppen jó közelsége és távolsága, Veszprém, Bakony. Soroljam még? És a dunántúli emberek mentalitása is nagyon más, mint az alföldieké, mint a jászoké. Nyitottabbak, hálásabbak, szorgalmasabbak.
Ez az írás csak aprócska életjel arról, hogy vagyok. Köszönöm: nagyon jól. Nem bántam meg a váltást, sőt! A jászberényi, jászboldogházi barátaimat most is szeretem, és most is köszönöm nekik, hogy a sok szeretetlenség között, annyi szeretettel és örömmel ajándékoztak meg, hogy életben maradtam. Isten áldjon meg Benneteket! A litérieknek is köszönöm, hogy befogadtak bennünket, és azt a szeretetet és bizalmat is köszönöm, amivel naponként körülveszik kis családunkat!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése