Michelangelo üzenete

A Vatikánban található Sixtus-kápolna mennyezet freskóit a híres itáliai reneszánsz festő Michelangelo készítette. A mennyezet freskói közül az egyik leghíresebb: a „Teremtés”. A kép jobb oldalán a teremtő Istent látjuk, aki kinyújtja a kézét teremtménye: Ádám felé. A baloldalon pedig Ádám látható, aki szintén a kezét nyújtja az Ő Teremtője felé. 

A freskón azonban van egy érdekes, csak kevesek által felfedezett részlet! A két új között van egy üres tér, egy lényegtelennek tűnő üres terület! Vajon Michelangelo üzenni akart ezzel valamit, vagy csak elszámolta magát, amikor a freskót festette? Jelent valamit ez a távolság Isten ujja és Ádám keze között? Miért nem ér össze ez a két kéz? – Olyan ez, mintha a híres mester egy örök emberi kérdést festett volna a képbe: vajon miért van távolság Isten és ember között? 

Michelangelo talán azt ábrázolta, hogy az Isten egyre távolabb és távolabb van tőlünk? Ahogyan ezt néha érezzük is, nehézségeink, fájdalmaink, veszteségeink szorításában. Elhagyott bennünket az Isten? – Vagy mi távolodtunk el a Teremtőnktől? Mert azt gondoltuk, hogy nélküle is megállunk a világban, és nélküle is boldogulunk? Tény az, hogy elvesztettük Istent: nincsen élő kapcsolat az ember és a Teremtő között! Erre tanít a képen az a középpontban lévő kis üres terület. Távolság van Isten és ember között. 

S ebbe az üres térbe lépett be karácsonykor Jézus Krisztus, áthidalva a Teremtő és teremtménye közötti távolságot! A Biblia, a maga nyelvén ezt így mondja el: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” (János 1,14); vagy máshol: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek…” (Titusz 2,11); és egy harmadik helyen: „Mert megjelent az élet…” (1János 1,2). 

Karácsony mindent átformáló öröme éppen az lehet, ha úgy tekintünk Jézusra, mint aki betölti ezt az űrt, ami az Istent és az embert eddig elválasztotta. És ha nekünk, ma élő, karácsonyt ma ünneplő embereknek kell megfogalmazni az örömhírt, akkor az így hangzik: „Ne féljetek, nagy örömet hirdetetek nektek, Isten eljött közénk, elért bennünket, megfogta és ma is megfogja a kezünket! Az Isten, a Teremtő, kézen fogja teremtményét az embert, és nem engedi el többé sohasem!” – Ezt hirdette Pál apostol is, aki ezt írta: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róma 8,38-39) 

Az igazi karácsony legnagyobb üzenete ez: Isten többé nem elérhetetlen, nem néma, nem távoli és nem érthetetlen Isten, mert Jézusban olyan közel jött hozzánk, mint azt álmodni sem merhettük volna! Ezért, amikor az életünk egy-egy pillanatában megtorpanunk, és a bajban kinyújtjuk a kezünket, többé már nem kérdéses, hogy lesz-e aki megfogja azt! A kérdés az inkább, hogy neked és nekem, van-e hitem és bizalmam elfogadni Isten Jézusban felénk nyújtott kezét!