2014. május 16.

Euró-Vízió 1.

Kösz, nem kérek egy újabb eurovíziós véleménynyilvánításból. Szakállas(jelenség) pro és kontra. Elég. Egy másik világban meg sem jelenhetett volna a képernyőn ez az ember. Szót sem vesztegettek volna rá, mert súlytalan lenne: értéktelen, érdektelen.
Hogy mégis miért foglalkozom vele, annak ellenére, hogy nem sok ingerenciám volt erre? Már a jelenség miatt sem. Mégis azért teszem, mert kérdeztek néhányan, és mert mégis foglalkoztat. Maga a jelenség. Vagy talán inkább tünet? Netán ennél sokkal több? Hát ezért merészkedem mégis írni, vagy inkább nyilvánosan gondolkodni a Szakállas(jelenségről).

Bevallom, én nem bírtam végignézni Wurst fellépését. Volt bennem valami zsigeri elutasítása a látványnak. Annyira ellentmondott minden bennem élő képnek a férfiasságról és nőiességről. Azután napokig próbáltam értelmezni a média által elém tárt jelenséget. Mert értettem ennek a fiatalembernek az üzenetét, legalábbis így gondolom: nem az számít, hogy férfi vagy, vagy nő vagy, nem a nemi identitásod alapján kell, hogy ítéljenek felőled, mert mindez mindegy, lényegtelen. Az európai polgár nemtelen, az ember az, ami számít. Az európai polgár ember. Nem férfi és nem nő, csak ember.

S mint embertárs még el is tudom fogadni ezt. Mármint azt, hogy nem értékesebb az egyik nem a másiknál. Mindig is tiltakoztam az ellen, hogy mi férfiak felsőbbrendűek vagyunk a nőknél. Fontos az, hogy mind nőben és mind férfiban lássuk az embert. A férfiban nem csak egy karizmot, és a nőben ne csak egy mellett, vagy egy szép hátsó felet. 

De valóban lényegtelen az, hogy mi férfiak és nők emberségünkön túl, férfiként és nőként létezünk? Csupán arról van szó, hogy a Teremtő jól kitolt velünk, és némelyeket egy férfi-, másokat meg egy nő testének börtönébe zárt? Vagy mindennek van valamilyen jelentősége, és a nemi identitás igenis fontos, és nagyon is meghatározó?

Ezek a gondolatok nagyon messzire vezetnek. Igenis, fontos beszélni arról, hogy egy férfiak által megrajzolt világban mennyire nehéz nőként létezni. Arról, hogy mi férfiak mennyi bűnt követtünk, és követünk el nap mint nap a másik nem képviselői ellen. Arról is lehetne szólnom, hogy az emancipáció, a nők egyenlőségének vad hajtásai már régen túl nőttek a normális kereteken. S arról is szót kellene ejteni, hogy vajon a másság, a homoszexualitás, a nem-váltás, mögött milyen érzések, milyen meggondolások állnak. Minek a tagadása, minek a fel nem vállalása.

Lám, milyen messzire vezethet bennünket a Wurst-jelenség! Az idei Eurovíziós fesztivál, ha továbbgondoljuk a győztes jelenséget, és képesek vagyunk a látvány mögé nézni, valamiféle Euró-Víziót, európai látást, gondolatot, káprázatot villant fel a gondolkodó előtt. Néhány bejegyzésben ezt szeretném körbejárni, és hívok másokat is arra, hogy a gondolkodásban velem tartsanak. 

Nem egyetértésre vágyom, bár az is jól esik, hanem gondolkodó közegre. S talán valahol az internet zegzugában akadnak még gondolkodók, akik nem csípőből utasítanak le mindent, ami nem egyezik azzal, amit gondolnak.
Megjegyzés küldése