2012. szeptember 30.

Van-e jövőnk?

Mostanában sokszor fordul meg a fejemben ez a kérdés, amikor a médiában az egyházakkal kapcsolatos híreket hallgatom. Van-e jövője a Református Egyháznak? Az nem kérdés bennem, hogy tanításaink, hitvallásunk időtlen, mert őseink azokat a Szentírásra építve fogalmazták. Inkább annak van-e jövője, ami ma vagyunk?

Hogy miért vetődik fel bennem ez a kérdés? Jászberényben, ahogyan az egész országban, véleményem szerint, egyfajta újrakatolizálás folyik állami, önkormányzati segítséggel. Hogy mindez az állam, valamint az önkormányzatok részéről mennyire tudatos, mennyire kényszerűség, azt nem tudom megítélni. 

Városunkban lassan már minden iskola a római egyház fenntartásában lesz. Így az oktatás, amely igen fontos területe egy társadalom életének, javarészt római befolyás alá fog kerülni. Hogy mit fog ez jelenti, és milyen gyümölcse lesz ennek, azt most megítélni nem tudom.

Tulajdonképpen örülhetnék is ennek. Hogy a sokszor semmilyen, de inkább "lityi-lötyi" iskolák, keresztyén karaktert kapnak, szólni fog az evangélium, Jézus nevét azok is megismerik, akik talán sohasem ismerték volna meg. Csakhogy a római egyház nem a vegytiszta evangéliumot képviseli, mert tanításukba sok olyan elem is keveredik, amelyet Bibliával a kézben nem lehet elfogadni. Hát, ezért nem tudok annyira örülni annak, ami ma városunkban, és az ország nagy részén zajlik. Mert nem az evangélium, hanem annak egy felekezet által (tévesen) értelmezett formája jut majd el a felnövekvő generációkhoz. És ez baj!

Azzal tisztában vagyok, hogy a római egyház szervezett, felkészült, tudatos missziót folytat. Ez mindebből egyértelmű. S mi miközben csak szövegelünk az evangelizációról, addig ők teszik azt. A maguk felfogása szerint. Tiszteletre méltó, hogy mennyi pénzt és embert képesek mozgósítani az egyház ügyéért. Míg mi, sok tekintetben olyanok vagyunk, mint egy rossz multicég, amelyik nem sokra becsüli az érte dolgozókat. Arról nem is beszélve, hogy még rejtőzködve élő reformátusaink sem lojálisak saját egyházunkhoz. Nem így a római katolikusnak megkeresztelt emberek!

Ezért kérdés, hogy van-e jövőnk? Egyfelől a római egyháznak pénze, befolyása, emberei vannak, szervezetten, tudatosan végzi a maga misszióját. Másfelől ott vannak a feltörekvő kisegyházak, amelyek ugyan kaptak egy pofont az új egyházi törvénnyel, de ez látásom szerint, hosszútávon inkább előnyükre, mintsem kárukra fog válni. És mi? A mi erőnk abban lenne, amit ma nem sokra becsülünk. Abban, amit évszázadokkal ezelőtt eleink felfedeztek: Isten igéjében. Nincs esélyünk fennmaradni, ha nem találunk vissza a Bibliához, és ha nem tudjuk úgy hirdetni az evangéliumot, hogy saját korunk emberét megszólíthassuk vele. Nincs jövőnk, ha nem tudunk híddá lenni ég és föld között...
Megjegyzés küldése