A modern ember vallási tudata - 1/19.

Interneten való barangolásom közepette bukkantam rá egy római katolikus szerző: Luigi Giussani egyik munkájára, amelynek címe: A modern ember vallási tudata. A szerző ebben  művében rövid, érdekes elemzését adja az emberiség szellemtörténetének. Luigi Giussani a Milánói Katolikus Egyetemen a teológiai bevezetést tanította évtizedeken át. Ennek a tantárgynak a katolikus egyetemek keretében az a szerepe, hogy a világi tudományokat tanuló diákok műveltségükhöz méltó színvonalon bevezetést nyerjenek hitünk rendszerének mélyebb összefüggéseibe. S bár a szerző katolikus, mégis könyve jó gondolatokat, üzeneteket tartogat nekünk protestáns gondolkodóknak is. Lehet, hogy van olyan mondat, ha van olyan, amelyet mi kicsit másként fogalmaznánk, mégis közzéteszem, mert ha kritikával is, de szabad és érdemes elgondolkodnunk felvetésein.

A most következő 19 napon át ezt a mű adja bejegyzéseimet. Érdemes végigolvasni, akár többször is, és közben gondolkodni is azon, amit a katolikus szerző az emberiség szellemtörténetéről elmond! Én nagyon sokat tanultam belőle! 

*****

A MODERN EMBER VALLÁSI TUDATA

Előszó

Egy angol írónő nagyon találóan jegyzi meg, hogy ,,az emberek ritkán értik azt, amiről úgy hiszik, hogy már tudják''. Meggyőződésem, hogy mindnyájan úgy gondoljuk a vallás tényéről, illetve a kereszténységről, hogy tisztában vagyunk vele. De állítom: nem elképzelhetetlen, hogy ha ismét szembenézünk vele, mélyebb ismeretekre bukkanunk. Ebben a könyvben mindenekelőtt megkísérlem meghatározni, miben akadályozhatja a valódi vallásos tudatot a társadalmi-kulturális helyzet, majd pedig igyekszem felvázolni a keresztény magatartást ebben az összefüggésben. Manapság az emberi tudat ismét fogékonynak mutatkozik a vallásos érzék iránt, amely nem más, mint a sors értelmének kutatása. Évekkel ezelőtt nem tapasztaltam ezt a fogékonyságot. Úgy tűnik, újraéled az ember hivatása arra, hogy megtalálja önmaga azonosságát; de úgy tűnik nekem, oly módon beszélünk erről, amely nem igazán célravezető. Ez a rövid jegyzet szeretne tiszta és pozitív szempontokat adni a fent említett vállalkozáshoz.

,,Az emberiség hagyta el az egyházat?'' (T. S. Eliot: ,,A szikla'' VII. kórusa)

Híd az ember és célja között

Hogy nekifoghassak mondanivalómnak, Thomas Stearns Eliot angol költő szavaiból fogok kiindulni, aki ,,A szikla" című műve VII. kórusában költői módon idézi fel az emberiség vallásos történelmét. Így írja le először a világmindenséget: "Pusztaság és űr. És setétség vala a mélység színén." "Pusztaság és űr", "setétség": értelme a jelentésnélküliség.

Valóban, az ember népesíti be aztán a sivárságot és az ürességet; őbenne indul el maga a természet, saját jelentése kutatásának kimeríthetetlen kalandjára. Eljött az ember, s vele megindult az örökös kísérlet, hogy elképzeljük, meghatározzuk, megvalósítsuk elméletileg, gyakorlatilag és esztétikailag azt a kapcsolatot, amely a megélt átmeneti, röpke pillanat és annak örök, végső értelme közt húzódik.

Mi az értelme a jelen pillanatnak az egészhez képest? Az ember mindig, még ha ennek ellenkezőjét állította is, ezzel az értelmezési feladattal nézett szembe és ezt élte meg. A kutatás a pillanat és az Egész, az Örök közötti kapcsolat után az emberi értelem elkerülhetetlen jelensége, mivel az ember mindig is, s más szükségleteknél mélyebben érezte és élte meg e kérdés sürgető voltát, és azt, hogy nem kerülheti ki a választ útja céljával kapcsolatban. A pillanat és az ember célja: a két pólus, ezek között pattan ki a vallásosság szikrája. S így kezdődik a ,,hídverés'' munkája, ahogy Victor Hugo mondja egy versében, száz és ezer ívvel az emberi part és a távoli csillag között.

Így született meg valamennyi vallás. A vallás nem más, minthogy az ember elméletileg, etikailag és rituálisan megkísérli felépíteni azt a módot, ahogy elképzeli kapcsolatát saját céljával. Ez az elképzelés magában hord egyfajta gondolkodás- és látásmódot. Egyfajta magatartásra késztet az elképzelt cél irányában. Ezáltal egyfajta erkölcsiségre késztet. Végül esztétikailag és költőileg gesztusokba és ritmusokba sűrűsödik. Ezeknek a gondolkodásmódoknak, tetteknek, rítusoknak az összege a vallás. Eliot az emberiségnek ilyen értelemben vett vallásos hagyományát idézi fel a versben. A nagy vallásalapítók különböző utakat javasoltak az embereknek, mintegy így szólván: "Gyertek velem, megmutatom nektek az utat", vagy: "ez a tökéletesség útja", vagy pedig: "hogy hasznosak legyetek a történelem, a világ számára, ezt az ösvényt kövessétek". - Folytatjuk!