Számos esetben találkozunk olyan beszámolókkal, amelyekben korabeli
neves vagy ismert emberek hogyan változtatták meg véleményüket és
álláspontjukat a kereszténységgel, és Jézus feltámadásával kapcsolatban.
Ateistaként, vagy felvilágosult gondolkodóként azt hitték, hogy a
vallást és kereszténységet száműzni és felszámolni kell, hogy az emberi
„haladást” ne akadályozzák. Kételkedésük és hitetlenségük teljesen
őszinte volt, aminek az oka többek között a korabeli egyházak
erőtlenségében, hiteltelenségében keresendő. Azonban történt valami, ami
gyökeresen megváltoztatta az életüket és olyan művek, írások kerültek
ki kezeik alól, amelyek révén sok-sok ember vált kereszténnyé és lett
megtért, újjászületett ember.
1. Lew Wallace (1827–1905):
Polgárháborús hős, szabadkőműves, akinek foglalkozása a civil szférában
ügyvéd volt. Egyszer egy vonaton történő utazás során Ingersol
ezredessel, a közismert ateistával utazott. Beszélgetésük során szóba
került a kereszténység értelmetlenségének a témája is. Wallacet
fellelkesített útitársa ötlete, aki a következőeket mondta neki:
"Ön egy intelligens és képzett ember. Miért nem ír könyvet, amiben
bebizonyítja, hogy a kereszténység értelmetlen, és Jézus soha nem élt?!
Ez lenne csak az igazi siker!"
Lew Wallacet nem nagyon kellett biztatni, és nagy buzgósággal vetette
bele magát a munkába. Elhitte, hogy egyszer és mindenkorra leszámol a
kereszténységgel, ha bebizonyítja a Jézussal kapcsolatos bibliai
kijelentések hiteltelenségét. Tisztába akarta tenni magában is ezt a
dolgot, amely szerinte annyi vitát és ellenségeskedést szült már a
világban. Vallomása szerint nem volt keresztényellenes, de nem tudta
elfogadni Jézus személyét és a Biblia kijelentéseit.
Mivel alapos és rendszerető ember volt, éveket töltött el kutatással és a
kortörténet alapos vizsgálatával. Négy fejezeten volt túl mindössze,
amikor rádöbbent, hogy Jézus Krisztus egy valóban élő személy volt,
nemcsak egy, a keresztények által kitalált ember. Innen már csak egy
lépés választotta el attól a felismeréstől, hogy a feltámadás beszámolói
teljesen hitelesek és bizonyítottnak tekinthetőek. Pár évvel a regény
megszületése után járt Jeruzsálemben, valamint a Közel-Keleten, és
megállapította, hogy semmit sem kell átírnia vagy megváltoztatni a
művén.
Ötven éves volt, amikor először letérdelt imádkozni, és kérte bűnei
bocsánatát. Ezután teljesen átadta az életét Jézus Krisztusnak, akiben
Isten Fiára talált rá. Ezután átírta regénye további, tervezett részeit
és megszületett a máig is egyik legismertebb regénye, a Ben-Hur. A könyv
első kiadása 1880. november 12-én látott napvilágot. Nem sokkal később –
mivel népszerűsége egyre nagyobb lett – színpadi változatot is írt
belőle, amelyet közel 20 millióan láttak 1899 és 1920 között. Nem
véletlen, hogy az egyik legbefolyásosabb keresztény regénynek nevezték a
XIX. század végén, és a XX. század jelentős részében. A regényből
készült film 1959-ben, minden idők egyik legsikeresebb és díjazott
alkotása lett. Csak az USA-ban közel 100 millió ember látta a filmet, és
11 Oscar díjat nyert. Még a Vatikáni hivatalos listára is felkerült,
mint olyan Hollywoodban készült film, amely nyugodtan megnézhető
katolikusoknak is!
Ez a regény és a film óriási hatással volt a kereszténységre, és annak
további terjedésére az egyre inkább materializálódó világban. A
Nobel-díjas lengyel író, Henryk Sienkiewicz a szintén világhíressé vált
Qou Vadis című regényének megírásához is a Ben-Hur című könyv adta az
ihletet vallomása szerint. (Szarka János)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése