Aki van - 3.

Vajon van-e ma helye az evangéliumnak a modern ember életében? Vagy a keresztyénség egyszerűn múzeumi darabbá válik, és kimúlik a történelemből? Schaeffer szerint az evangéliumi igazságok a huszadik század végén, és tegyük hozzá: napjainkban is, éppúgy megállják a helyüket, mint kijelentésük pillanatában! 

A mai ember már nem olyan optimista, és nem olyan idealista, mint évtizedekkel ezelőtt! Sokkal inkább kétségbeesett és elveszett. Valaki, aki kiutat keres életének értelmetlenségéből. Már nem szemléli úgy a körülötte zajló világot, mint egy ideális helyet, mert bőrén érzi annak ellentmondásait, hazugságait, képmutatását, irgalmatlanságát.

Schaeffer ezt írja: "A keresztyénség realista, mert azt állítja, hogy ha nincs igazság, akkor nincs remény sem, és nem lehet szó igazságról megfelelő alapok híján. (...) A keresztyénség nem enged teret a romantikának. Vegyük például az erkölcsöt! A keresztyénség e fáradt és terhek alatt nyögő világ láttán nem azt mondja, hogy kicsit romlott, enyhén töredezett, de könnyedén meg lehet javítani. A keresztyénség realista, és azt mondja, hogy a világ magán viseli a gonosz jelét, és az ember mindenestül bűnös. A keresztyénség nem csábul olyan kijelentésre, hogy reménykedhetünk a jövőben, ha reményünket az emberiség jobbá válásának bizonyítékaira alapozzuk. A keresztyének véleménye annyiban egyezik az igazán kétségbeesettekével, hogy realistán kell a világot szemlélnünk, legyen szó akár a létről, akár az erkölcsről." - Mit jelentenek ezek a mondatok? Egyszerűen azt, amit Pál így fogalmaz meg a Római levélben: "Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: "Az igaz ember pedig hitből fog élni." Vagyis: az evangélium igazsága ma is megtartó erő, valami, ami tartást és gerincet ad a legnagyobb nyomorúságban is! A keresztyén ember reálisan szemléli a világot. A többi gondolkodó emberhez hasonlóan szintén látja ennek a világnak a nyomorúságát és gonoszságát, de nem dédelget hamis álmokat afelől, hogy egyszer majd, valamiféle fejlődés következtében, az emberiség jobbá válik, és legyőzi a szívében lévő gonoszt. A keresztyén ember mégsem omlik össze, mégsem adja fel, mégsem esik kétségbe, mégsem látja értelmetlennek az egész létezést. Miért? Mert egyetlen cél vezérli: szolgálni akarja Istent minden körülmények között. Ez ad értelmet miden küzdelmének, és szenvedéseinek hordozásához is.

Ám Schaeffer azt is kimondja, hogy bár "a helyzet orvoslásért kiált, s ezt csak a bibliai keresztyénség adhatja meg, ám úgy tűnik,mi nem vagyunk erre képesek." Szerinte bár a gondolkodó emberek már látják azt, amit mi, hogy az "ember halott, annyiban, hogy életének nincs értelme. Egyedül a keresztyénség tud magyarázatot erre az értelmetlenségre, mégpedig azt, hogy az ember lázadása által elszakadt a létező Istentől, és ezért jutott oda, ahová jutott. - Ha azonban mi keresztyének nem ragaszkodunk ahhoz, ahogyan Schaeffer írja, hogy "egy dolog igaz, akkor az ellentéte hamis", és nem konfrontálódunk radikálisan ennek a világnak mindent összemosni akaró szellemiségével és igyekezetével, azzal, hogy nincsen abszolút igazság, hanem minden viszonylagos, akkor "nem lesz többé mit mondanunk. Ráadásul nemcsak hogy nem lesz mit mondanunk, hanem magunk is semmivé leszünk. Megszűnik a keresztyénség, ha intézményi külsőségei fönn is maradnak."

"Végül illő tisztelettel arra is rá kell mutatnom," - írja Schaeffer - "hogy nem csupán a körülöttünk élő elveszettek iránt kell őszinte szánalmat éreznünk, hanem Istenünk iránt is figyelmet kell tanúsítanunk. Az Ő népe vagyunk, és ha a másik módszertan hálójába kerülünk, azzal valóban meggyalázzuk Őt és megfosztjuk hitelétől - mert a leghatalmasabb antitézis az összes között Isten léte, szemben léte tagadásával; Ő az Isten, aki van." - Folytatása következik...