Emlékszem évekkel ezelőtt engem is jól "megleckéztetett" Isten. Bibliaóra után az igazoltatásokról beszélgettünk, és én elég nagyképűen kijelentettem, hogy nekem mindig szerencsém volt, sohasem állítottak még meg a rendőrök. Nos ezután, egy egész álló éven át, ha csak egy rendőrrel találkoztam, az bizonyos, hogy leállított engem, és igazoltatott. Hát így beszéljünk felelőtlenül...
Az alábbi történet ennél sokkal komolyabb. Igaz történet egy férfiról, aki káromolta Istent, mert nagyon is igaz, amit Jakab mond: "... a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie." [Jakab 3,8-10]
Kölnben egy férfi kikelt az ellen, hogy a klinikán, ahová várandós hitvesét beszállította, keresztet látott a falon. Gorombán meghagyta a nővérnek, hogy az ő fia ne lássa ott azt a ,,megfeszített zsidót"!
Amikor visszatért, éktelen dühbe gurult, amiért a feszület még mindig lógott a falon volt. A nővér hívta az orvost, az pedig így szólt a magából kikelt férfihoz: "Uram, legyen nyugodt, az ön fia sohasem fogja látni azt a "megfeszített zsidót"... vakon született..."
Vigyázz arra, amit kimondasz, mert nem tudod azt, hogy szavaid hogyan hullanak vissza rád.
1 megjegyzés:
Igen, tanulságos! Szavainknak súlya van...De manapság kevés a szavahihető ember, vagyis megbízható. Van még fejlődni valónk...Nekünk vigyázni kell a kimondott szavainkra!
Megjegyzés küldése