"Ha nincs Isten, akkor nekem minden meg van engedve, mondja az egzisztencialista, ha nincs Isten, akkor az állam a minden, mondja a totalitárius rendszer híve." [Denis de Rougemont, francia nyelvű svájci író, 1906-1985]
Világos, hogy az ehhez textushoz [alapigéhez] fűzött magyarázatok [mint a Róma 13 és 1Timótheus 2 is] elkerülhetetlenül megbotránkoztatóak minden vonatkozásban. Itt olyan társadalmi kérdések kerülnek szóba, amelyek nagyon érzékeny területek, és politikai kérdésfeltevésekre késztetik a keresztyéneket. [...] az evangélium a keresztyént "Istentől kiindulva elvezeti a világba", és főleg oda, ahol a helyzet bonyolult, ahol nem könnyű döntéseket hozni, ahol a meggyőződéseknek igazolniuk kell önmagukat - ahol az evangéliumból eredő életnek társadalmi következményei vannak.
Isten minden embert, így mondja a levél írója, belehelyezi földi viszonylataiba, és minthogy a társadalomban zajló élet mindig fölé- és alárendeltség összjátékában zajlik, így a buzgó keresztyén a napi politika kérdésével konfrontálódik.
[...] A 13. versben az olvasható "Engedelmeskedjetek", utána "rend" szót használja [13.vers], majd az a felszólítás hangzik el, hogy cselekedjetek "mint szabadok" [16.vers], végül a 17.versben a vezérmondat, [...] így hangzik: "Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek."
[...] Sok függ a "rend" szó [13.vers] fordításától és annak értelmezésétől. A bibliai nyelvhasználatban ez a szó "teremtést, teremtményt" jelent. Ez jelentené a testvérbáty előtti tiszteletet és a lánytestvérnek szóló megbecsülést, minden embertárs előtti érvényes szabályként. [...] Minthogy a levél alapgondolata "Istentől kiindulva a világba" vezet, az író nem gondolhatott a hatalom és az intézmények abszolutizálására. Ennek ellenére az engedelmesség az autoritással szemben függ annak a jog és az igazságosság érdekében történő fellépésétől, még akkor is, ha a 14.vers csak pozitív értelmű jogi állapotot ábrázol - a felsőbbség általi jogsértésről itt nincs szó.
[...] A Péter első levelében említett emberek helyzete egy keresztyén kisebbség helyzete: egy társadalomban élnek, amelyet olyan értékrend határoz meg, amely nem a sajátjuk. Ennek a társadalomnak a képviselői ignorálhatják [mellőzni, semmibe venni], tolerálhatják, vagy üldözhetik ezt. A mai, többnyire szekularizált [Istent és egyházat mellőző] társadalom alakításában való keresztyén részvétel, amely nem a lobbizáson keresztül akar érvényesülni a nyilvánosság előtt, hanem szavaival és tetteivel szeretne meggyőzni - ez az evangelizáció! -, nem könnyű dolog, és nagyon ritkán jár látható sikerrel. A "sikerkényszer" hiánya azonban szintén a szabadsághoz tartozik [16.vers]. Ez a szabadság egy - és itt a szöveg nagyon pontossá válik - hordozó, kötelező érvényű, értelmes rendből származik, amely az emberiség jelzéseit helyezi előtérbe, és vágyat ébreszt egy elő és méltó társdalom iránt. Ez a vágy a keresztyének számára Isten országának megérkezéséig, az új világ megérkeztéig nem fog megvalósulni! [...] Isten szava olyan döntésekhez vezet, amelyekben már felsejlik valami ennek az új világnak a fényéből.
[...] Egyetlenegy emberi sors sem kényszer soha; nem csak áldozatok vagyunk, akik passzivitásra vannak ítélve. A mi szabadságunk a felelősséghez vezet, a közéletben is. [...] Egy ismert politikus az állam és a közügyekben való protestáns magatartást a következőképpen írja le: "A protestáns egy olyan anarchista, aki egy felfestett gyalogos-átkelőhelyet keres magának, hogy átkeljen az úttesten."
[...] Sok függ a "rend" szó [13.vers] fordításától és annak értelmezésétől. A bibliai nyelvhasználatban ez a szó "teremtést, teremtményt" jelent. Ez jelentené a testvérbáty előtti tiszteletet és a lánytestvérnek szóló megbecsülést, minden embertárs előtti érvényes szabályként. [...] Minthogy a levél alapgondolata "Istentől kiindulva a világba" vezet, az író nem gondolhatott a hatalom és az intézmények abszolutizálására. Ennek ellenére az engedelmesség az autoritással szemben függ annak a jog és az igazságosság érdekében történő fellépésétől, még akkor is, ha a 14.vers csak pozitív értelmű jogi állapotot ábrázol - a felsőbbség általi jogsértésről itt nincs szó.
[...] A Péter első levelében említett emberek helyzete egy keresztyén kisebbség helyzete: egy társadalomban élnek, amelyet olyan értékrend határoz meg, amely nem a sajátjuk. Ennek a társadalomnak a képviselői ignorálhatják [mellőzni, semmibe venni], tolerálhatják, vagy üldözhetik ezt. A mai, többnyire szekularizált [Istent és egyházat mellőző] társadalom alakításában való keresztyén részvétel, amely nem a lobbizáson keresztül akar érvényesülni a nyilvánosság előtt, hanem szavaival és tetteivel szeretne meggyőzni - ez az evangelizáció! -, nem könnyű dolog, és nagyon ritkán jár látható sikerrel. A "sikerkényszer" hiánya azonban szintén a szabadsághoz tartozik [16.vers]. Ez a szabadság egy - és itt a szöveg nagyon pontossá válik - hordozó, kötelező érvényű, értelmes rendből származik, amely az emberiség jelzéseit helyezi előtérbe, és vágyat ébreszt egy elő és méltó társdalom iránt. Ez a vágy a keresztyének számára Isten országának megérkezéséig, az új világ megérkeztéig nem fog megvalósulni! [...] Isten szava olyan döntésekhez vezet, amelyekben már felsejlik valami ennek az új világnak a fényéből.
[...] Egyetlenegy emberi sors sem kényszer soha; nem csak áldozatok vagyunk, akik passzivitásra vannak ítélve. A mi szabadságunk a felelősséghez vezet, a közéletben is. [...] Egy ismert politikus az állam és a közügyekben való protestáns magatartást a következőképpen írja le: "A protestáns egy olyan anarchista, aki egy felfestett gyalogos-átkelőhelyet keres magának, hogy átkeljen az úttesten."
Yo Ludwig,
a Franciaországi Református Egyház
lelkésze
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése