"Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján."
Az első században a kis-ázsiai keresztyének identitása válságba került. [...] Az életük sok szempontból gazdagabb lett, másrészről ez az új, Krisztusban való új élet sokkal nehezebb is lett. Nem minden családtagjuk és barátjuk lett keresztyénné. Igazából sokaknak mély ellenérzéseik voltak a nagy változásokkal szemben, amit ez a furcsa vallás, a judaizmus elferdült változata hozott magával, és azzal válaszoltak, hogy megszakították kapcsolataikat régi barátaikkal, vagy ami még rosszabb, zaklatták és megszégyenítették őket. Egyes keresztyéneket a hatóságok is üldöztek, mert megtagadták a császár kultuszt vagy a bálványimádást, amit a társadalom egyébiránt normálisnak, elfogadottnak tartott.
[...] Kihívásokkal és kérdésekkel teli kérdések gyötörték őket: ha valóban Isten irányított mindent, miért hagyta, hogy szenvedjenek? Miért nem védte meg őket, és miért nem engedte, hogy úgy éljenek, mint a "Király gyermekei"? Miért vált a társadalom, amelyben egykoron életek, ennyire idegenné? [...] Római keresztyének voltak? Vagy keresztyén rómaiak? [...] Lehetséges egyszerre jó keresztyénnek és jó polgárnak lenni abban a társadalomban, amely ennyire nem tudja elfogadni új hitüket? Valóban jó ötlet volt keresztyénné válni, ha idegenné és kirekesztetté váltak saját közösségükben?
Ezeket a kérdéseket kellett Péternek megválaszolnia, mikor megírta levelét [...]. Nagyon fontos, mondja Péter, hogy a keresztyének tudják, kik ők, mivel viselkedésük, életmódjuk, értékrendjük és hozzáállásuk mind önazonosságukból és önismeretükből következik! [...] Péter kijelenti: [...] Isten gyermekei vagytok. Elsődlegesen Krisztus testében [szerk. az egyházban] rejlik identitásotok. Elsősorban Isten királyságának, Isten egyházának tartoztok engedelmességgel. [...] Arra emlékezteti az őskeresztyéneket, hogy ők Krisztus első követői, és szent testének, az egyháznak a tagjai. Arra emlékeztet, hogy mi elsődlegesen keresztyének vagyunk, nem pedig református keresztyének, [...] magyar keresztyének. Keresztyének, és nem magyarok.
Ha komolyan vesszük ezt az identitást, szinte teljesen biztos, hogy ugyanabban a zaklatásban és talán üldöztetésben lesz részünk, mint az első keresztyéneknek. Ám ennek eredményeként hitünk és Isten egyháza is meg fog erősödni, és Isten dicsősége, amikor eljövend.
Ha idegenként kell élnünk ebben a világban, az kényelmetlenségekkel, feszültségekkel és kellemetlenségekkel fog járni, mert kívülállónak lenni nem könnyű. Ha tudatosítjuk magunkban ezt a fajta "idegenséget", attól identitásunk és szándékaink is megtisztulnak, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan végezhessük szolgálatunkat.
David G. Dethmers
lelkész, az Amerikai Református Egyház
Missziói Szolgálatának vezető munkatársa
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése