MEGSZENTELT ÉLET - 04. - 1Péter 1,13-23.

Péter első levele Krisztus feltámadásából indul ki, mely Isten kegyelmének legfőbb bizonyítéka, [...] a továbbiakban folyamatosan erre emlékezteti olvasóit, és ennek a nagyszerű tettnek a következményeiként fogalmazza meg a kihívásokat és intelmeket. Hangsúlyozza azt a tényt, hogy életünk tanúságtételét nem csupán a szűkebb értelembe vett szeretet irányította cselekedetekre kell korlátoznunk, hanem a Krisztusba vetett hitünk gyökereire, és arra az erős, reményteli és kegyes magatartásra, mellyel a körülöttünk lévő világhoz fordulunk. [...] A 15. vers a tanító rész súlypontja, amelyben minden ígéret és kihívás összefut: "Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." [1Péter 3,15]

A szent szónak az Ószövetségben két lényeges jelentésbeli szintje van:

• Először is a szentség valami isteni dolgot jelent. A szentség a legmélyebb értelemben egyedül Istent jelenti. A szentség Isten méltóságát, elfogulatlanságát, különbözőségét, megfoghatatlanságát fejezi ki. [...] Azok az emberek szentek, akiket Isten kiválasztott, elhívott az Ő szolgálatára, hogy jelként szolgáljanak az emberiség és a teremtés számára. Szent az, aki Istenhez tartozik. Az Újszövetség tanúi a szónak ezt a jelentését vették át. Krisztus egyháza szent, mert Krisztus megnyerte és megszentelte azzal, hogy életét áldozta érte. Szentté tette, ezáltal a levél olvasói is szentnek nevezhetők, annak ellenére, hogy az apostoloknak újra és újra bizonyítaniuk kell ezt előttük, és arra buzdítani őket, hogy Krisztus törvényei szerint éljenek.
• A második lényeges szint a tökéletesség, tisztaság, igazságosság, jóság, kegyesség és a gonosszal szembeni ellenállás. A két szint gyakorlatilag egymásba olvad. A szentség egyszerre ajándék, cselekedet és küzdelem. Az engedékenység és a hála kifejeződése, és a Szentlélek által megerősített új élet záloga. Az apostol felhívásában mindkét szintet szem előtt tartotta. A szentség mindenekfölött azt jelenti, hogy hűek maradunk Krisztushoz. Egyedül Ő a szentség forrása. Éppen ezért az apostol ezt írja: "De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." [Róma 8,9b] Szentnek lenni azt jelenti, hogy követjük az Ő példáját. Jézus Krisztus a megszentelt élet középpontja, példaképe, irányadója és lelki forrása. (Folytatása következik!)

Pavel Smetana,
a Cseh Tesvéregyház főtitkára