"Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen."
[...] Péter azt írja, hogy a keresztyének számára a hit döntő fontosságú. Először is tudatja velük, hogy "ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint". Vajon ezeknek a szavaknak az a célja, hogy a keresztyéneket büszkévé és arrogánssá tegyék, és különbnek érezzék magukat azoknál, akik még nem tértek meg? Semmiképpen sem. A levél írója e szavak leírásakor bizonyára arra gondolt, amit Jézus mondott egykoron tanítványainak: "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki" [János 15,16]. Ha ez igaz Jézus tanítványaira nézve, akkor igaz a nem zsidó származású keresztyénekre is, akiknek a levél íródott. Semmi okuk nincs rá, hogy büszkék és arrogánsak legyenek, különbnek érezzék magukat másoknál, mert az Isten kiválasztotta őket. Éppen ellenkezőleg! Az, hogy maga Isten választotta ki őket kegyelme által, azt jelenti, hogy szerénynek kellene lenniük, és hálával kellene áldozniuk Istennek, ahelyett, hogy lenézik embertársaikat.
Tudomásul kellene venniük, hogy nem azért lettek keresztyénné, mert különbek másoknál, hanem a "a Lélek megszentelő munkája által". Igen, a Lélek által. Hogyan imádhatnánk az Urat, a Lélek segítsége nélkül? Hogyan lehetne bárkinek Istenbe vetetett hite, ha nem a Lélek által? Ha a kis-ázsiai nem zsidó származású keresztyéneket sok száz évvel ezelőtt emlékeztetni kellett arra, hogy milyen nagy szerepet játszik a Lélek az életükben és hitükben, akkor a mai keresztyéneket még inkább emlékeztetni kell rá. [...]
Péter levelének üdvözlése ugyan nagyon rövid, ám gazdagon tanúskodik a hitről, melyet írója megvall. Péter emlékeztette olvasóit Isten bőséges kegyelmére. Felhívta figyelmüket a Lélek munkájára. A továbbiakban pedig arra inti a Kis-Ázsiában élő nem zsidó származású keresztyéneket, hogy legyenek engedelmesek Krisztusnak, aki meghalt értük a kereszten. [...] Az inkarnáció [testté létel] azt jelenti, hogy "az ige testté lett", "Isten velünk van". Isten jelen van a világban, a társadalomban és az egyházban.
A keresztyének valójában jövevények. Ez az, amit Péter első levelében tudtára akar adni a Kis-Ázsiában élő keresztyéneknek. De Isten maga is nem jövevény-e? Igen, Isten, aki szintén jövevény, társunkká lett. Jövevényből felebaráttá, baráttá, társsá, mi több útitárssá és irgalmas samaritánussá lett - Isten, mint Lélek, mindig is ez volt, és ez is marad, Jézus Krisztus által. Keresztyénnek lenni annyit tesz, hogy követjük ezt az Istent, hogy felebarátokká, barátokká, társakká, útitársakká, mi több, samaritánusokká váljunk mi magunk is, minden velünk szembejövő férfivel, asszonnyal és gyermekkel szemben. Erre buzdítja Péter a nem zsidó származású keresztyéneket levele üdvözlő részében, de a továbbiakban is. Minket is arra szólít fel, hogy ilyen jövevényekké váljunk a mai világban, nem pedig elidegenedett, érdektelen, szenteskedő jövevényekké. Azt kéri tőlünk, hogy legyünk elhivatottak és könyörületesek.
(Choan-Seng Song tajvani professzor
Berkeley Egyetem - USA)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése