Pál athéni hallgatósága 3.

Pál athéni hallgatói közül találkoztunk már a gúnyolódókkal: a zsinagóga közösségével; találkoztunk már a döntést halogatókkal: a piactér filozófusaival; és a mai alkalommal pedig a areopagoszi nagygyűlés tagjaival ismerkedünk meg: "Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték..." (ApCsel 17,19a)

A helyszín: Areopagosz, vagy Mars dombja. Nevét onnan kapta, hogy a görög mitológia szerint, Arész-t (a háború istenét, a rómaiak szerint Marsot) ezen a helyen állították bíróság elé az istenek Poszeidónnak, a tengerek istenének, fiának meg gyilkolása miatt.Ez az a legenda, adta a hely elnevezését. Egy másik legenda szerint ezen ennek a hegynek a helyén  Orestes tárgyalása, megölte a mostohaanyját és kedvesét: Aegisthus-t. A Kr.előtti 5. században ez a hely volt a város vezetőinek, véneinek, a gyülekező helye. A Kr. e. 462-ben hozott közigazgatási reform után azonban elvesztette ezt a funkcióját, és immár csak a bírósági ítélkezés színterévé lett, különösen a gyilkossági tárgyalásokat folytatták itt.

Erre a helyre hozzák tehát Pált, vélhetőleg nem azért, hogy ítélkezzenek felette, hanem mert ez volt az a legnagyobb tér, ahol egy ilyen érdekes beszélgetést, vitát, le lehetett folytatni. A szövegből ugyanis világosan kiderül, hogy a nagygyűlésnek az a célja, hogy: "Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó."(ApCsel 17,19b-20)

Nem Pál akarta ezt az alkalmat, hiszen a filozófusok fogták meg, és vitték a nagygyűlés elé. De Pál nem tiltakozott, mert felismerte az Isten által elkészített alkalmat. Isten szolgáit ugyanis néha igen meglepő helyekre és hallgatóság elé vezeti, hogy ott is hallják az evangéliumot, ahol egyébként nem tennék meg.

Az már más kérdés, hogy Pál areopagosz-i hallgatói egészen más indíttatásból akarják az apostolt kikérdezni! Ez kiderül szavaikból: őket Pál tanításának újszerűsége ragadja meg, mert ahogyan Lukács, az ApCsel. írója, megjegyzi: "Az athéniek és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak." (ApCsel 17,21) Isten mégis kész felhasználni ezt az üres foglalatosságot is arra, hogy megmentse azokat, akiket csak megmenteni akar.

Az athéni nagygyűlés résztvevői is újszerű élmények után vágyódtak. Ez adta meg ugyanis a hétköznapi életük pezsgését, és keltette azt a hamis tudatot, hogy az életük érdekes. Az újszerű dolgokon napokig "csámcsogni" lehetett, vitatkozni, miközben az ember gondolatai elterelődtek az élet valódi problémáiról. Ez akkor is, ma is nagyon vonzó csapdája a Sátánnak. Elterelni a figyelmet a lényegről, újabb és újabb élményszerű alkalmakat teremtve, csak ne foglalkozzon senki a valósággal.

A mi korunk talán még fogékonyabb ezekre az "újdonságokra", amelyekkel nap mint nap bombáz bennünket a média, a technika és a tudomány világa. De ezek nem fogják megoldani az életünk válságait, legfeljebb a kényelmes élet illúziójában ringatva, meggyorsítják az erjedést, a széthullást, és halálos álomba ringatják az emberiséget.

Isten különös kegyelme az, hogy még ebben a felfokozott korban is, ugyan a régi módon, a páli módon, de megmenti azokat, akiket csak akar. Legyen dicsőség ezért neki!