"... az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz...". Erről a bibliai igazságról oly könnyű elfeledkezni akkor, amikor viszonylagos békesség veszi körül az embert. De vannak olyan korszakok, amikor "az ember úgy elaljasul", hogy nincsen senki, aki a fent idézett bibliai igazságot megkérdőjelezné. Amikor az ember szívében élő minden gonoszság utat tör magának, mert biztatást kap, mert olyan körülmények teremtődnek körülötte, amelyekben erőre kap, és gátak és korlátok nélkül felszínre tör.
Embertelen korszakoknak tartjuk ezeket az időket, mert önmagukból és emberségükből kivetkőzött emberek pusztítanak ilyenkor, akik valamilyen igazság nevében rombolnak mindent: igazságot, erkölcsöt, hitet.
Sokszor van úgy, hogy ha ezeknek az embereknek az arcába nézünk, akkor nem látunk bennük semmi vadságot, gonoszságot, embertelenséget. Egyszerűen egy másik arc néz vissza ránk, egy emberé, egy hozzánk hasonló emberé. Sokszor kedélyes, szimpatikus emberek arca az övék. Ők is mosolyognak, ők is ölelnek, ők is szerettek. Nehéz úgy látni őket, mint hóhérokat, embereket, akik sokat küldtek a halálba szemrebbenés nélkül. Talán éppen ezért olyan brutálisak, mert "emberbe csomagolt" embertelenek ők. Megnyerő gyilkosok, akik sokat elámítottak, és akikről a szelektív emlékezet, csak a kedélyességüket tartotta meg emlékezetében.
A XX. századi történelemből sok ilyen "szelíd és kedélyes" gyilkos arca néz vissza ránk. Akik sokakat elámítottak,és állítottak maguk mögé. Mert nem mindenki az, akinek látszik, és akinek mutatja magát. Mert az vagy, aki a szívedben vagy.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése