Miért ünnepeljük a húsvétot minden évben?

Húsvétvasárnapján egy nagypapa meglátogatta szeretteit. A család másokat is meghívott erre a napra, hogy együtt ünnepeljenek. A nagypapa, aki egyébként Istenben hívő ember volt, miközben együtt játszott unokájával és kis barátaival a ház kertjében, egy hirtelen ötlettől vezérelve, megkérdezte a gyerekeket, hogy: „Ki tudja közületek azt, hogy miért ünnepeljük a húsvétot minden évben?” Az első válaszadó egy kisfiú volt, aki ezt mondta: „A húsvét a nyuszi ünnepe, aki ajándékokat hoz a jó gyerekeknek!” A második kisfiú az első szavába vágva mondta: „Nem! Nem! A húsvét az az ünnep, amikor a felnőttek elrejtenek sok-sok tojást a kertben, és nekünk, gyerekeknek, meg kell azokat keresnünk!” A harmadik, egy kislány ezt válaszolta a nagypapa kérdésére: „A húsvét az az ünnep, amikor a fiúk eljönnek hozzánk, hogy meglocsoljanak! Mi pedig gazdaggá tesszük őket!” Végül a kis Julcsi, a nagypapa unokája szólalt meg: „Nem!” – kezdte határozottan. – „Húsvétkor Jézus Krisztusra emlékezünk, akit keresztre feszítettek. Ő meghalt, és tanítványai egy üres sírba temették. A harmadik napon volt egy nagy földrengés, és a sírt lezáró hatalmas kő elgurult.” – a nagypapa keble dagadt a büszkeségtől, hogy az ő unokája mennyit tud a húsvéti történetről. A kislány azonban folytatta: „Amikor a földrengés történt, akkor sokan kijöttek a sírjaikból. És Jézus is kijött, de meglátta a saját árnyékát, és akkor tudta, hogy lesz még hat hét tél!

Nos, remélem, hogy azok, akik ezeket a sorokat olvassák, azért ennél többet tudnak arról, hogy miért ünnepeljük a húsvétot minden évben. De ha tudjuk is mi a húsvét, ismerjük is a Jézus feltámadásról szóló történetet, vajon értjük is azt?

Az örömhír ma is ugyanaz, ami évezredekkel ezelőtt: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon..." [1Korinthus 15,3-4.] A kérdés csupán ez: Hiszed-e ezt?