Tegnap a Lukács 7,18-35-ről volt szó bibliaórán. A rész két szakaszra osztható fel: 1. 7,8-23. és 2. 7,24-35. Ez a bibliai szakasz a kétségekről szól. Csak az nem mindegy, hogy kinek a kétsége a miénk.
1. 7,18-23. Keresztelő János a börtönből küldi el tanítványait Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy: "Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" János kétsége a hinni akaró ember kétsége. Azé az emberé, aki hinni szeretne akkor is, ha a látható és tapasztalható dolgok, események a hit ellenére vannak.
Keresztelő János szolgálatának kezdetén, mint az eljövendő Messiás útkészítője, a szabaduláson kívül, Isten igazságos ítéletét is meghirdette annak eljövetelével. (Lukács 3,9.16-17.) De amikor látja Jézus szolgálatát, akkor csak a próféciák első felét látja beteljesedni. Mintha Jézus csak az egyének sorsával, megmenekülésével törődne, és mintha egyáltalán nem érdekelnék a világ, a nemzet sorskérdései és problémái.
Jézus azonban egészen más "program" szerint cselekedett, mint azt elvárták volna tőle. Első eljövetelekor, és azóta is, a próféciák első feléért cselekszik, vagyis a személyes megmentésünkért, megmenekülésünkért "dolgozik". De eljön az idő, amikor a próféciák második fele is beteljesül: közeleg az Úr nagy és félelmetes napja. Jaj annak, aki addigra nem lesz kegyelmet talált emberré.
2. 7,24-35. Amikor elmennek János tanítványai, Jézus a körülötte lévő hallgatósághoz fordul, és Jánosról kérdezi őket. Keresztelő János szolgálatának kezdetén ezrek mentek hozzá (Máté 3,5-7). De mostanra hová lett az a nagy felbuzdulás? Hová tűnt a bűnbánat és Isten előtti megalázkodás gyümölcse? Jézus erre emlékezteti az ott lévőket. Emlékezzenek arra, hogy kimentek Jánoshoz a pusztába, és arra, hogy miért mentek ki hozzá.
Mert a többség ma már egészen másként tekint Jánosra. Amiért egykor csodálták, ugyanazért most már őrültnek, ördögtől megszállottnak tartják (7,33). Azok, akik öltözéke és aszketizmusa miatt utasították el János, Jézust, mert éppen az ellenkezőjét tette, el kellett volna fogadniuk. De ők sem Keresztelő Jánost, sem Jézust nem fogadták el. Mert eleve nem is akarták őket elfogadni. Sem a személyüket, sem a tanításukat. Mert azok zavarták volna az ő kis köreiket. Ezek az emberek is kétségeiknek adtak hangot, de a kétségeik nem a hinni akar emberek őszinte kétségei voltak, hanem azoké, akik (ki)fogást keresnek csupán az elutasításhoz.
Nem az a baj, ha kétségeid vannak, akár Istennel kapcsolatban is, hanem az, hogy az a kérdés, hogy miét keresed kétségeidre a választ. Azért, mert jobban akarsz bízni, vagy azért, mert kifogást keresel arra, hogy miért ne higgy.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése