Hetekkel ezelőtt, a Magyar Rádió, megismételte egyik műsorát, amelyet az EP-választások után készített. A műsor azokon a településeken készült, ahol különös és kirívó, az országos átlagtól teljesen eltérő eredmények születtek. Így jutottak el egy kis baranyai faluba is - a nevére már nem emlékszem, de nem is ez a lényeg -, ahol magasan az MSZP-re szavaztak az emberek. A riporter megkérdezett egy asszonyt, hogy mi is állt a közösség döntése mögött. A válasz: "Mert az a másik, elveszi a családi pótlékot, meg mindent." Érződött, hogy a riporter is megdöbbent a hallottakon, és önkéntelenül akarta helyreigazítani a hölgyet: "De hát az éppen az MSZP! Ők vannak már kormányon hetedik éve!". Az asszony meg ezen hökkent meg, és bár nem emlékszem a reakciójára, de annyi bizonyos, hogy nem sok értelem volt benne.
Először akkor vetődött föl bennem, hogy nem kellene a szavazási jogot, egyfajta minimális állampolgári, politikai-közéleti ismerethez kötni? Vagy valamilyen alapfokú állampolgári vizsgához kötni mindezt?
De nem emiatt idéztem a fenti riportot, hanem azért, mert jártomban-keltemben egyre többet ütközöm - és ezt nem az ítélkezés vagy a lenézés mondatja velem - abba az általános lelki és szellemi igénytelenségbe, amely egyre inkább áthatja a mai magyar társadalmat. Sötétség és butaság, - mondjuk ki, erről van szó - amely hihetetlen mértékű önzéssel párosulva, döbbenetes dolgokra képes. S azt gondolom, hogy erre talán a szegénység sem lehet indok. Nem tudom, így gondolom...
De kihalt az emberekből az, hogy többre vágyjanak, hogy többre törekedjenek. Kihalt belőlünk a vágy, hogy nemesebbé, értékesebbé legyünk. S ami megmaradt, az a puszta vágy, valami álságos és hamis többre, ami pénzben, sikerben, hatalomban és semmitmondó gazdagságban testesül meg.
Azt is látom, hogy nincsen már semmi gát, önkontroll, csak a határtalan érdek, amelyek mentén ma eldőlnek a dolgok, és folynak az életek. Önzés, lelki sötétség, szellemi nihil, hamis többre vágyás. Még jó, hogy Isten kegyelmes, és bele-belevilágít egy-egy elveszett élet fénytelenségébe...
Először akkor vetődött föl bennem, hogy nem kellene a szavazási jogot, egyfajta minimális állampolgári, politikai-közéleti ismerethez kötni? Vagy valamilyen alapfokú állampolgári vizsgához kötni mindezt?
De nem emiatt idéztem a fenti riportot, hanem azért, mert jártomban-keltemben egyre többet ütközöm - és ezt nem az ítélkezés vagy a lenézés mondatja velem - abba az általános lelki és szellemi igénytelenségbe, amely egyre inkább áthatja a mai magyar társadalmat. Sötétség és butaság, - mondjuk ki, erről van szó - amely hihetetlen mértékű önzéssel párosulva, döbbenetes dolgokra képes. S azt gondolom, hogy erre talán a szegénység sem lehet indok. Nem tudom, így gondolom...
De kihalt az emberekből az, hogy többre vágyjanak, hogy többre törekedjenek. Kihalt belőlünk a vágy, hogy nemesebbé, értékesebbé legyünk. S ami megmaradt, az a puszta vágy, valami álságos és hamis többre, ami pénzben, sikerben, hatalomban és semmitmondó gazdagságban testesül meg.
Azt is látom, hogy nincsen már semmi gát, önkontroll, csak a határtalan érdek, amelyek mentén ma eldőlnek a dolgok, és folynak az életek. Önzés, lelki sötétség, szellemi nihil, hamis többre vágyás. Még jó, hogy Isten kegyelmes, és bele-belevilágít egy-egy elveszett élet fénytelenségébe...
