Sokan tartják Johann Sebastian Bach zenéjét a barokkzene csúcsának. Véleményem szerint joggal. Egy érdekes átiratot mutatok be most, amely újraértelmezi a nagy zeneszerző egyik művét, és érzésem szerint nem elvesz belőle, hanem gazdagítja azt. Talán nekünk, keresztény embereknek is, valami hasonlót kellene tennünk akkor, amikor saját korunkra értelmezzük Isten kijelentését. Nem elvenni abból, nem gyengíteni azt, hanem gazdagítani azzal másokat.
"A G-minor Bach címmel ismertté vált darab Bach 847-es jegyzékszámú prelúdiumát dolgozza fel. A modern változat szerzője szinte kinyomozhatatlan, még a Google fordító sem hozott nagy sikert, annyi bizonyos, hogy a kotta Kínából származik, s az átirat szerzője maga is tudta, hogy valójában kilépett a Bach-i rendszeresség világából. „Bach szellemének” ajánlotta az átiratot, ám állítólag szerepel valahol egy megjegyzés, hogy Bachnak valószínűleg nem tetszene. Valóban, a feldolgozás az alap zenei elgondolás helyett mást tesz hangsúlyossá, a rendszer helyett felszínre hozza a moll-dallam szívszorító szépségét. Így fonódik össze múlt és jelen kultúra, egykori vágyak, álmok, hitek a mai kételyekkel és bizonyosságokkal." (Jakab-Köves Gyopárka)
Először az eredeti Bach mű:
Majd az modern átdolgozása:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése