Néha ráakadok egy versre, egy gondolatra, amely elgondolkoztat és megrendít, mert szembesít valamivel, amit magam is látok, magam is érzékelek, csak nem tudok ennyire egyszerűen szavakba önteni. Ma is ráakadtam egy ilyen költeményre. Ezt szeretném veletek megosztani.
A vers nem napjainkban íródott, de mint minden "időtlen" alkotás, nemcsak korában szólt, hanem minden kornak üzen. Üzeni azt, hogy az ember nem változik. Nem fejlődik. Önmaga körül jár, és nem tud kilépni ugyanabból a folyómederből. Engem erre döbbentett rá ez a vers is. Rátok bízom, ítéljetek! Döntsétek el ti magatok azt, hogy jól látom-e!
 |
| Kovács Krisztián - Vásár |
Ady Endre: Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
... De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! ...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése