2011. december 25.

Ma béke van. Legalábbis nem dörögnek odakinn a fegyverek. Kényelmesen ülve énekeljük, ha énekeljük a karácsonyi énekeket szépen megterített asztalaink mellett. Otthonainkban meleg van. De jó emlékezni néha arra, hogy az, ami nekünk természetes, az nem volt mindig az! Mert volt idő, amikor a karácsony - ha néhány napra is - különös értékében csillantotta fel a békesség jelentőségét!

1914-ben kitört az első világháború. Mindenki azt gondolta, hogy hamar véget ér az egész, és karácsonykor már otthon ünnepelhetnek. S mint sokszor a történelem során, az élet átírta az emberi elképzeléseket. A háború még négy évig tartott.

1914 szentestéjén a belgiumi Ypern körzetében, a nyugati fronton több helyen békejobbot nyújtottak egymásnak a szemben álló felek katonái. Teljesen spontán módon azt tették, amit mindenki más ilyentájt – ünnepeltek, csak éppen ellenfeleikkel együtt. A film három nemzet képviselői (skótok, franciák, és németek) szemével mutatja be ezt a rendkívüli karácsonyt. A lövészárkokból egymás felé támolygó katonák bizonyosan megértettek valamit abból, amit mi a kényelmes fotelünkban üldögélve csak sejthetünk. Azt, hogy mit jelentett az, amit az angyalok hirdettek azon az első karácsonyon: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

Ez a bejegyzésem is rendhagyóvá sikeredett. Mégis ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet, amely az első világháború első évének szentestéjére repít bennünket, hogy egy valóban megtörtént történelmi karácsony részeseivé tegyen bennünket. A film nem ad könnyű szórakozást, de megtanít érteni és értékelni sok mindent, amit mi már elfelejtettünk..