Nagy különbség van a vallás és az evangéliumi hit között.
A vallásosság ember számára az számít, hogy mit tesz. A vallásos ember mérlegel: mennyi a bűnös és mennyi a jó cselekedete. Ez alapján értékel és ítél. De nézzünk tíz különbséget, amely megkülönbözteti a vallásos és kegyelmet kapott embert!
EGY:
A vallásos ember azt mondja: "Ha engedelmes vagyok Istennek, Ő szeret és elfogad. Addig biztonságban vagyok." Ezzel szemben az élő hit válasza: "Isten szeret és elfogad. Ezért biztonságban vagyok. Engedelmeskedhetek Istennek, és ezt szívesen is teszem. Mert az engedelmességem nem külső kényszer, hanem a szívemben élő vágy."
KETTŐ:
A vallásos ember meggyőződéssel vallja azt, hogy ő a jó emberek közé tartozik. Ennek igazolására mindig talál önmagánál rosszabb embereket. Ezzel szemben az evangéliumi hitű ember tisztában van saját természetének romlottságával, bűneinek sokaságával, és tudja, hogy Isten irgalmára és kegyelmére szorul.
HÁROM:
A vallásosság szemében sokat számít, hogy milyen családba születsz. Ezzel szemben az élő hit szemében az számít, hogy újonnan születtél-e már. Mert mindannyian a halálra születünk. S csak Isten kegyelme az, hogy néhány újonnan születhetnek az Életre.
NÉGY:
A vallásosság számára az számít, hogy mit teszel, az hogy mennyi a bűnös, és mennyi a jó cselekedeted. Ez alapján értékel és ítél. Ezzel szemben az élő hit fókuszában az áll, amit Jézus tett értünk, aki önmagát adta értünk. A élő hit tisztában van azzal, hogy semmivel sem dicsekedhet, mert hite kegyelemből kapott ajándék!
ÖT:
A vallásosság azt tanítja, hogy a életszentség mértéke igazolja a hitünk és tetteink mértékétől függ.
Ezzel szemben az evangélium tanítása az, hogy csak akkor vagyunk szentek, ha Krisztus megváltott bennünket. A szentségünk tehát nem odaszántságunktól függ, hanem attól, hogy átmentünk-e a halálból az életre, és valóban Istenhez tartozunk-e már.
HAT:
A vallásosság kapni szeretne valamit Istentől. Áldást, eredményeket, igazolást, lelki dolgokat. Ezzel szemben az élő hit magát Istent keresi, és Őt vágyik kapni.Nem vár valamit Istentől, hanem alázattal elfogadja azt, amit kegyelemből és érdem nélkül kaphat.
HÉT:
A vallásosság a problémákban, nehézségekben és kudarcokban átkokat, büntetést lát, és hirdet.
A sors kezét, a vakvégzetet, vagy a szerencséjét áldja vagy átkozza a rossz és jó dolgokért. Ezzel szemben az élő hit ugyanezekben Isten kegyelmének és munkájának egy-egy újabb lehetőségét kutatja. Mert megérthette, hogy azoknak, akik Istent szeretik, a jó és rossz dolgok is egyaránt a javukat szolgálják.
NYOLC:
A vallásosság "rólam" szól: az én hitemről, az én engedelmességemről, az én ajándékaimról vagy az én bűneimről. Jobb esetben. Rosszabban a másokéról… Ezzel szemben az élő hit fókuszában Jézus Krisztus áll!
KILENC:
A vallásosság számára a kulcs az, hogy elég "jó" legyen. Az evangélium szerint a kulcs, hogy Isten gyermeke legyek, úgy, ahogy vagyok. Ez az, ami elég! (És pont ez az, ami nem elég a vallásosság számára, mert ennek az ő szemében mindig van feltétele – amit persze ő is határoz meg.)
TÍZ:
A vallásosság nem ad igazi megnyugvást, hiszen szerinte Isten a saját teljesítményünktől teszi függővé azt, hogy elfogad-e bennünket. Ezzel szemben az evangélium teljes megnyugvást ad, hiszen Krisztus tettén nyugszik, nem a sajátunkén! Isten érte és rajta keresztül fogad el bennünket!
TIZENEGY:
A vallásosság eszközként tekinti Istent, Jézust, és manapság különösen a Szentlelket. Az élő hit számára Isten a beteljesülés, és egy valóságos, személyes kapcsolat.
TIZENKETTŐ:
A vallásosság a lelki gőg és a bizonytalanság két végpontja között hullámzik, ezzel szemben az élő hitre mindig a szelíd alázat jellemző.
Tizenkét tükörszilánk: nézz bele! Téged e pillanatban melyik jellemez?! Csak őszintén, másképp úgysincs értelme!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése