Olvasandó: 1Péter 3,8-12.
[...] Az apostol a tagok közötti kapcsolatnak egy nagyon fontos elemét emeli ki a gyülekezetben, mégpedig a felebaráti szeretetet. "Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak." [1Péter 3,8]. [...] a gyülekezetben megvalósuló testvéri közösség nem annyira erkölcsi kód, hanem inkább annak tükröződése, hogy Krisztus hogyan viszonyul népéhez. Krisztus harmóniában él a népével, ezért nekünk is így kell élnünk egymással.
[...] Mivel Isten szeretete Krisztus megfeszítésében lett nyilvánvalóvá, ezért kell nekünk, keresztyéneknek, egymás iránt kölcsönös szeretetben élni. Isten, akiben hiszünk, nem egy minden felett álló isten, egy közönyös lény, aki érzéketlen az emberi szenvedés iránt. [...] Az isteni együttérzés az önfeláldozó szeretetben gyökerezik, amely a kereszten mutatkozott meg azért, hogy a megváltott közösségnek új élete lehessen. Isten annyira lealacsonyította magát, hogy emberi formát öltött, és a halálnak is engedelmesen alávetette magát a keresztfán. Ezért kell úgy élnünk a keresztyén gyülekezetben, hogy szolgálunk, nem pedig felülről irányítunk.
[...] Egy családapának 17 báránya volt. Halotti ágyán magához hívatta három gyermekét, hogy meghallgassák végrendelkezését. A bárányok elosztásáról így rendelkezett: a legidősebb gyermek a felét, a második a harmadát, és a harmadik a kilencedét kapja a bárányoknak, megtiltva nekik, hogy levágják azokat, és húsként osszák szét egymás között. A három gyermek, akik mind többet akartak maguknak, sehogy sem tudták megoldani a feladványt, mivel semmilyen matematikai megoldása nem volt. A közelükben lakott egy szegény barátjuk, aki mindössze egy bárányt örökölt az apja után. A barát elhatározta, felajánlja a három testvérnek a maga jussát, hogy könnyebben megbirkózzanak a problémával. Így már 18 bárányuk volt, és fel tudták osztani az örökséget, ahogy halott apjuk meghagyta. A 18 fele 9, a harmada 6 és a kilencede 2. A végösszeg 17 volt, így a 18. bárány érintetlen maradt. A gyermekek ezzel visszaadták barátjuknak egyetlen bárányát...
Úgy szeretnék gondolni Krisztusra, Isten egyszülött Fiára, mint erre az egy bárányra: nélküle a világ számára, a 17-ek világa számára nincs megváltás. Ez az egy bárány nem a felesleg ... [...] Ő [...], aki feláldozta magát a keresztfán a világért, halottaiból feltámadt, és újra eljövend. [...]
[...] Mivel Isten szeretete Krisztus megfeszítésében lett nyilvánvalóvá, ezért kell nekünk, keresztyéneknek, egymás iránt kölcsönös szeretetben élni. Isten, akiben hiszünk, nem egy minden felett álló isten, egy közönyös lény, aki érzéketlen az emberi szenvedés iránt. [...] Az isteni együttérzés az önfeláldozó szeretetben gyökerezik, amely a kereszten mutatkozott meg azért, hogy a megváltott közösségnek új élete lehessen. Isten annyira lealacsonyította magát, hogy emberi formát öltött, és a halálnak is engedelmesen alávetette magát a keresztfán. Ezért kell úgy élnünk a keresztyén gyülekezetben, hogy szolgálunk, nem pedig felülről irányítunk.
Úgy szeretnék gondolni Krisztusra, Isten egyszülött Fiára, mint erre az egy bárányra: nélküle a világ számára, a 17-ek világa számára nincs megváltás. Ez az egy bárány nem a felesleg ... [...] Ő [...], aki feláldozta magát a keresztfán a világért, halottaiból feltámadt, és újra eljövend. [...]
Jong Wha Park,
a Koreai Köztársaságban élő
Presbiteriánus Egyház (PROK) lelkésze,
volt professzora és főtitkára
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése