[...] Mikor a (rab)szolgák megtértek Krisztushoz, az életük teljességgel megváltozott. Azelőtt mellőzöttnek érezték magukat. Az emberek úgy beszéltek róluk, mint egy bútordarabról vagy jószágról. Azt gondolták, hogy a szolgáknak nincs lelke, és úgy bánhatnak velük, ahogy az nekik tetszik. Amikor meghallották az evangéliumot, ráébredtek, hogy Krisztus követőinek körében minden pont fordítva van. [...] Az evangélium a szabadságot hirdette, ezért a szolgák is szabadnak érezték magukat. [...] Isten új világot ígért, amelyben igazság lakozik, és ezt az új életet átélhették. Azt viszont már nem tudták, hogyan lehetne ezt a gyakorlatba átültetni, mivel a valóság annyira különbözik attól, amiben hinni kezdtek.
Péter megadja nekik a választ. Arra biztatja őket, hogy béküljenek meg a helyzetükkel. Nem lázadást szít, hanem alázatosságra hív: "Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak..."[1Péter 2,18a]. [...]
Ez nem könnyű feladat, hiszen a szolgák, akikről az apostol beszél, uraik házában dolgoztak álló nap. Sokat kellett szenvedniük az igazságtalanságok és kegyetlenségek miatt. [...] Ugyanakkor a keresztyén szolgáknak meg kell próbálniuk hűnek lenni az Istenhez, és ezáltal az urukhoz is. Erre csak akkor lesznek képesek, ha felismerik Isten igazságát, és az Ő dicsősége szerint élnek. "Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved." [1Péter 2,19] - vagyis: ez lelkiismereti kérdés, mert ha Istenre gondolnak, az segíti őket, hogy a legnagyobb szenvedés is eltűrjék, és tisztességesen elvégezzék a munkájukat.
A keresztyén szolgák magatartásának feddhetetlennek kell lennie, hogy Krisztus kegyelme kellőképpen megtapasztalható legyen. Kitartóan kell cselekedniük a jót ["De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében." 1Péter 1,20], különben nem lesz különbség köztük és azok között a szolgák között, akiket lustaságukért vagy más haszontalanságukért bűntették meg [...]. Az igazságtalanságok elszenvedésekor - bár jót cselekedtek - a keresztyén szolgák tanúbizonyságot adhatnak a többieknek Krisztus kegyelméről. Ha ily módon olvassuk a 18-20. verset, észrevehetjük, hogy a mi korunk számára is van üzenete. Az apostol arra tanít, hogy kövessük Jézus Krisztus példáját, aki még azokkal is jót cselekedett, akik rosszak voltak hozzá. [...] A példamutató magaviselet a munkahelyen az egyik legjobb eszköz arra, hogy a társadalmat evangelizáljuk, amely olyan emberekkel van tele, akik harcosan védik saját érdekeiket, ám a kötelességeikről elfeledkeznek. [Folytatása következik!]
Ez nem könnyű feladat, hiszen a szolgák, akikről az apostol beszél, uraik házában dolgoztak álló nap. Sokat kellett szenvedniük az igazságtalanságok és kegyetlenségek miatt. [...] Ugyanakkor a keresztyén szolgáknak meg kell próbálniuk hűnek lenni az Istenhez, és ezáltal az urukhoz is. Erre csak akkor lesznek képesek, ha felismerik Isten igazságát, és az Ő dicsősége szerint élnek. "Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved." [1Péter 2,19] - vagyis: ez lelkiismereti kérdés, mert ha Istenre gondolnak, az segíti őket, hogy a legnagyobb szenvedés is eltűrjék, és tisztességesen elvégezzék a munkájukat.
A keresztyén szolgák magatartásának feddhetetlennek kell lennie, hogy Krisztus kegyelme kellőképpen megtapasztalható legyen. Kitartóan kell cselekedniük a jót ["De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében." 1Péter 1,20], különben nem lesz különbség köztük és azok között a szolgák között, akiket lustaságukért vagy más haszontalanságukért bűntették meg [...]. Az igazságtalanságok elszenvedésekor - bár jót cselekedtek - a keresztyén szolgák tanúbizonyságot adhatnak a többieknek Krisztus kegyelméről. Ha ily módon olvassuk a 18-20. verset, észrevehetjük, hogy a mi korunk számára is van üzenete. Az apostol arra tanít, hogy kövessük Jézus Krisztus példáját, aki még azokkal is jót cselekedett, akik rosszak voltak hozzá. [...] A példamutató magaviselet a munkahelyen az egyik legjobb eszköz arra, hogy a társadalmat evangelizáljuk, amely olyan emberekkel van tele, akik harcosan védik saját érdekeiket, ám a kötelességeikről elfeledkeznek. [Folytatása következik!]
Arie W. van der Plas,
a Holland Református Egyház
Zsinatának moderátora
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése