A küzdelem, melyre az apostol elhívja a keresztyéneket, konkrétan és érthetően megfogalmazódik:
- "elméteket felkészítve" annyit tesz: lelkileg legyetek felkészülve a cselekvésre, tűrjétek fel az ingujjaitokat. Meglepő, hogy az apostol a szellemi restséget tartja a legveszélyesebbnek. Azt, hogy valaki kritika nélkül tesz magáévá meggyőződéseket, szélsőséges eszméket. A hit és az ésszerűség, a tiszta elme és a Krisztus ígéreteibe vetett hitünk nem állnak egymással ellentétben. [...] A hithez, amely komoly megpróbáltatásokon segít minket átjutni, józanság és a kinyilatkoztatott igazság jól megfontolt elfogadása szükségeltetik. [...]
- "[...] teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok." Krisztus második eljövetele, amelyet Krisztus az apostolainak ígért [Mt. 24,44; Lk. 9,26; Jn. 14,3 stb.], biztos pontot jelent a keresztyének számára, és egyben hitük alaptétele. [...] Az egyház most is csak Krisztus kegyelme által létezik ezen a világon, ám ennek a kegyelemnek az igazi beteljesedése csak a jövőben lehetséges. [...]
- "Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint..." [...] A szentségre való törekvés nem csupán a keresztyén egyén sajátossága, aki a belső növekedésért és az új megértéséért küzd. [...] Fontos azonban az egyház közös istentiszteleti formája is, amiben Isten az Ő nagy áldozatával ismerteti meg a keresztyéneket, melynek során feláldozta az Ő egyszülött Fiát. [...] Ha Jézus Krisztus minden keresztyén testvérévé lett, akkor vele együtt mi is ugyanannak a mennyei Atyának vagyunk a gyermekei.
- "félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét": [...] Az "engedelmes gyermekek" mélyen tisztelik Atyjukat. Nem akarnak neki csalódást, bánatot okozni. Az Ószövetségben gyakran szerepel az istenfélelem szó az isteni bizonyosság szinonimájaként. Ám az igaz istenfélelem ne zárja ki a hálát, az örömet, vagy a várakozást. [...] Az igaz istenfélelem megóv minket az engedetlenségtől és a bűntől.
- "[...] tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból": ez a keresztyén hit csúcspontja. Az apostol az olvasók számára jól ismert, kézzel fogható képet használt annak megvilágítására, hogy nem talmi (ál) dolgok által szabadultunk meg rabságunkból, ugyanis a felszabadított rabszolgákért vagy hadifoglyokért arannyal vagy ezüsttel fizettek a régi időkben. A hibátlan és szeplőtelen Bárány volt a váltság értünk: az Ő drága vére és élete. A legnagyobb árat fizette értünk. [...] A szentségért folytatott küzdelemben nem a félelemnek kell hajtania minket, hanem hálával telt szívünknek. Hiszen ki maradhat régi önmaga, ha Krisztus határtalan szeretete már megnyilvánult? Így a kegyelem által élünk, és a szívünket megtöltő remény a forrása vágyakozásunknak, hogy hasonlókká legyünk Krisztus képéhez. [Róma 8,29].
Pavel Smetana,
a Cseh Testvéregyház főtitkára
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése