A szeretet és az idő

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat és még sok más, érzés így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget elsüllyed. Ezért valamennyien elkészítették hajóikat, és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt a Szeretet segítségért kiáltozott. Gazdagság egy luxushajón úszott el  Szeretet mellett, aki így szólt hozzá:
- Gazdagság eltudnál vinni magaddal?

- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt is viszek, itt nincs már hely a számodra.

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közlekedett:

- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?

-Nem, Szeretet, nem tudlak elvinni- válaszolta a Büszkeség. - Itt minden tökéletes, és te esetleg árthatnál a hajómnak!

Hát a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

- Bánat, kérlek, vigyél magaddal!

-Ó, Szeretet! - válaszolta a Bánat - én olyan szomorú vagyok, hogy egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg sem hallotta a Szeretet kérését.

Hirtelen megszólalt egy hang: - Gyere, Szeretet, én elviszlek téged! - Szeretet felpillantott, egy öregembert látott. Szeretet olyan hálás volt , és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment.

Szeretet úgy érezte sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

- Tudás, meg tudnád nekem mondani, hogy ki segített nekem?

- Az Idő volt, Szeretet! - válaszolta Tudás.

- Az Idő?- kérdezett vissza megdöbbenve Szeretet. - Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás így válaszolt:
- Mert csak az Idő érti meg azt, hogy az életben milyen fontos a szeretet.